Angyalszem | 2009.08.22 13:22 | hasznosság: hasznos (100%)

Anno pár évvel ezelőtt még aktív dolgozója voltam ennek az intézménynek, de a sors úgy hozta, hogy messze elkerültem még a városból is, így kénytelen voltam a munkahelyemet is otthagyni. Sajnos már akkor is voltak kósza mendemondák a kórház rossz híréről, a nemtörődöm nővérekről, a betegekre rá sem bagózó orvosokról, a lebzselő takarítónőkről stb. Az ott dolgozók többsége tisztában van ezekkel a problémákkal és a lelkiismeretes fajta meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ezek a gondok megszűnjenek, de kevés sikerrel, mert ők vannak kisebbségben. A minap viszont történt egy igen felháborító eset. A barátnőm fél éves kisfiát megcsípte egy kullancs, lelkiismeretes anyuka lévén azonnal telefonált az ügyeletre, hogy ilyenkor mi a teendő. A válasz sokkoló volt: „-próbálja meg anyuka kiszedni, az sem baj, ha bentszakad a feje, majd kiesik magától, vagy be is hozhatja, majd a nővér (aki nem ért hozzá) megpróbálja kiszedni, de abban ne is reménykedjen, hogy orvos látni fogja a gyereket, mert ilyenre nem ér rá.” Szegény a döbbenettől se köpni se nyelni nem tudott. Meg is értem, én azonnal a betegjogi képviselőhöz fordultam volna. Ő sem hagyta annyiban a dolgot, azonnal a gyerekosztályra vitte a pici babát, de addigra az a dög jószág jóllakott és magától távozott. A gyerekosztályon megnézte egy doki és lazán közölte, hogy tegyen a gyerek nyakára betadint és ennyi. De senki egy szóval nem említette neki, hogy ezek után mire kell figyelni, milyen tüneteket kell észlelni, ha még is fertőzőtt volt az a dög valamilyen nyavalyával. Könyörgöm, ezek után még csodálkozik valaki is, hogy manapság már szégyen az egészségügyben dolgozni? Vagy, hogy ilyen „pletykák” terjengnek az intézményről és a benne dolgozókról? De azt be kell, hogy valljam, vannak lelkiismeretes nővérek és orvosok is, csak nagyon kevesen.

Angyalszem 3 pontot adott a tételre.