Pontozza a tételt!
Eddig:
8.5 pont
Szerintem:
/
Eddig:
8.5 pont
Szerintem:
/
Publikálás: 2009.07.24 09:54
Hasonló tételek:
Debreczeni József: Arcmás
William P. Young: A viskó
Bret Easton Ellis: A királyi hálószobák
Nabokov: Meghívás kivégzésre
Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Herczeg Ágnes: Borok a konyhában
Joseph Heller: Valami történt
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára
Devics Józsefné: Csecsemők szakácskönyve
Debreczeni József: Arcmás
William P. Young: A viskó
Bret Easton Ellis: A királyi hálószobák
Nabokov: Meghívás kivégzésre
Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
Herczeg Ágnes: Borok a konyhában
Joseph Heller: Valami történt
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára
Devics Józsefné: Csecsemők szakácskönyve
Statisztika:
Megtekintve: 1478 alkalommal
Értékelve: 4 alkalommal Részletek:
Megtekintve: 1478 alkalommal
Értékelve: 4 alkalommal Részletek:
1 x 10 pont
3 x 8 pont
3 x 8 pont
Főoldal - Kategória: > 07. Kultúra > Könyv, irodalom > Művek
A tétel
neve: Simone de Beauvoir: Az öregség
neve: Simone de Beauvoir: Az öregség |
Oldalszám: 862 p.
Kötés: vászon
Simone de Beauvoir azt tartja, hogy öregekkel kapcsolatban majdnem mindenkinek rossz a lelkiismerete, és ezért a hallgatás összeesküvése veszi körül ezt a témát. Könyvének célja, hogy megtörje ezt a hallgatást, és olvasóit is kéri, nyújtsanak neki segítséget. Ezt írja:
"Hogy megnyugtassák lelkiismeretüket, az ideológusok különböző, egymásnak ellentmondó mítoszokat gyártottak, amelyeknek célja: elhitetni a felnőttekkel, hogy az öregember nem olyan, mint ők. Az aggastyán tiszteletre méltó Bölcs, aki magasan felette áll ennek a földi világnak, vagy fecsegő, szenilis bolond, akivel ezért nem kell törődnünk: akár többre, akár kevesebbre becsüljük önmagunknál, mindenképpen száműzzük a társadalomból. De a valóság elleplezésénél is kényelmesebb módszer: nem venni róla tudomást. Az öregség szégyenletes titok, nem illik szóba hozni. Sokan rosszallották, hogy könyvet írok róla: »Micsoda ötlet! Milyen szomorú, milyen morbid téma!« És éppen ezért írtam meg. Be akartam mutatni, milyen körülmények között, hogyan élnek ezek a páriák, azt akartam, hogy meghallják a hangjukat: kénytelenek leszünk elismerni, hogy emberi hangon szólnak hozzánk."
Magyarországon viszonylag sokat tettek az öregekért, hiszen öreg korában majdnem mindenki nyugdíjas. De ezeknek a nyugdíjaknak egy része éppen csak a létminimumot biztosítja. Ezzel a szép, bátor, tisztességes művel a probléma ébren tartásához szeretnénk hozzájárulni. S akiket ma még nem érint személyesen, azokhoz is szól a könyv, mert szokatlan témája ellenére olyan olvasmányos, mint egy regény.
A tételről írt vélemények:
:Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
Vélemény írásához be kell jelentkezni!
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!
Simone de Beauvoir Öregségről írott monográfiája méltatlanul elhallgatott könyv, talán mert az idősek önálló individuumként kezelése és a körülöttük szövődő ostoba mítoszok (második gyerekkor) miatt a mai napig fél-emberként, már-nem-emberként kezeljük őket társadalmunkban. Beauvoir könyvében A második nemből már ismert módszerrel és alapossággal járja körbe az öregek különös, elnyomott, kiszolgáltatott helyzetét, előbb objektív-tudományos, majd szubjektív-belső tapasztalatok alapján. Az első részben előbb az idősek egészségügyi problémáit tárgyalja, nem kifejezetten a betegségeket, mint inkább az idősek biológiájának normális megváltozását, bemutatja, hogy a társadalom mennyire képtelen ezeknek a megváltozott állapotú embereknek az igényeit felmérni, mennyi nehézséggel kell szembenézniük. Ezután az etnológia területére érünk, ahol természeti népek viselkedését mutatja be Beauvoir, megállapítva hogy egy adott népcsoportnál annak gazdasági helyzete milyen mélyen meghatározza azt, hogyan bánnak az idősekkel. Akik bőségben élnek, ott az idős embert tisztelet övezi, ahol szükségben, ott bizony kegyetlenül elhanyagolják őket, sőt meg is ölik. Ám a saját társadalmának (60-as évek, francia viszonyok) bemutatásakor rádöbbenhetünk, hogy a civilizáltnak nevezett kultúra sem sokban különbözik, anyagilag szinte a létminimum szintjén tartva a kiszolgáltatott és munkaképtelen időseket. A második részben előbb az öregek testélményéről ír, szerintem először a filozófia és pszichológia történetében, nagyon megrázó sorok ezek, csak erős idegzetűeknek ajánlott. (Megdöbbentő például, hogy az idősek otthonába beadott öregek fele egy hónapon belül meghal, 90%-a pedig egy éven belül.) Beauvoir ír az időhöz való viszonyról (különösen a megváltozott múlt-érzékelésről és az idősek jövőképéről), továbbá az öregek hétköznapjairól. Az utolsó fejezetben ismert írók, művészek és filozófusok emlékirataiból szemezget és ezek értő kommentárját adja. Összességében egy nagyon elgondolkodtató és aktuális könyv, mindenkinek nagyon ajánlom, de végkicsengését tekintve igen pesszimista (ahogy maga Beauvoir is azzá vált), ezért nyugalmas, meditatív időszakban vegyétek kézbe.
Cotta78 még nem pontozta a tételt.