Cotta78 | 2009.07.24 09:47 | hasznosság: hasznos (87.5%)

Margaret Atwoodról - mint majd mindenki – A szolgálólány meséje c. kiváló, bár bizonyos elemeiben más, korábbi disztópiákból építkező regényéből hallottam, meg is jegyeztem a nevét. Aztán a könyvesblogokon végigsöpört a Pénelopeia, muszáj volt elolvasnom, nem is esett nehezemre, ugyanis dicséretesen rövid.

Atwood kísérletet tesz arra, hogy a Homérosz Odüsszeiajából is megismert történetet Pénelopé házastársi hűségéről ezúttal a maga módján, egyes szám első személyben magával a nővel mondassa el. A kép máris nem oly idilli, a házastársi hűség mögött a patriarchális társadalom elnyomógépezetét pillanthatjuk meg, amely arra kényszeríti a jobb sorsra hivatott Pénelopét, hogy asszonyi tevékenysége (szövés) mögé bújva, örök várakozásra kárhoztassa magát. Miközben a korántsem olyan jó fej Odüsszeusz a maga kalandjait űzi (Atwood zseniálisan dönti le piedesztáljáról az eposzi hőst, a küklopszot félszemű kocsmárosnak, Kirké szigetét luxusbordélynak minősítve), addig Pénelopé női társaságot szervez maga köré tizenkét fiatal lányból, akikkel éjszakánként felfejtik a leplet. Sajnos azonban elköveti azt a hibát, hogy színjátékra kéri őket, hogy az Odüsszeusz távolléte alatt a házat ellepő kérők szándékait kipuhatolják. A lányokat megerőszakolják, de azok hűségesek maradnak Pénelopéhoz, így időben értesülnek a kérők merénylő szándékáról és persze az utolsó pillanatban maga a férj is betoppan. Véres bosszúja azonban nem kíméli a tizenkét fiatal lányt sem, akiket egy hajókötéllel felakasztat Pénelopé fiával. Pénelopét még a túlvilágon, az örök aszphodéloszmezőkön is mardossa a lelkiismeret, amiért képtelen volt megmenteni szeretett barátnőit.
A teljes szöveg itt olvasható:
http://konyvkukac.freeblog.hu/archives/2009/07/02/Penelope_beszol/

Cotta78 10 pontot adott a tételre.