Belizár | 2009.07.27 20:25 | hasznosság: hasznos (100%)

Szilárd a meggyőződésem, hogy a Balaton egy bűnös módon kiaknázatlan, vagy inkább hajdani pompája után elhanyagolt aranybányája tengertelenített országunknak. Ha végigvesszük az alapjellemzőit, szinte ordít, hogy a kisgyerekes családoknak adta a Földanya, többek között nem csípi a kölök szemét a sósvíz, nem fenyegetnek a méteren aluliakat secperc alatt eltüntető méteres hullámok, nem kell félnünk, hogy mindenféle szúrós nyavalyába lépünk, vagy éppen egy tekintélyes méretű halacska rágicsálja le lábunkat. Ezen egyszerű felismerésig csak a magyar turizmus stratégiái nem jutottak el, hiszen micsoda blamázs egy ilyen kézenfekvő ötlettel virítani egy agyviharos szeánszon…

Akik tényleg benne és belőle élnek, kénytelenek voltak erre rájönni. Mint azok, akik a balatonkenesei strand felújítását döntötték el, jó érzékkel választva ki a meghódítandó célközönséget. A kenesei strand szolgáltatásaiban ugyanis valóban gyermekbarát lett. Babamegőrző, a kicsiny, de használható játszótér, a vízbe telepített kosaraspalánkok, kapuk, és röplabdahálók mind-mind telitalálat. Az alapszolgáltatásokkal sincs gond, mosdók, zuhanyzók és öltözők állnak megfelelő minőségben kényünkre, kedvünkre. Külön jó pont az árnyat adó fűzfák jelentős száma, egyszer sem kellett kiszorulnunk a tűző napra. Nagy terület áll rendelkezésre a letelepedésre, a partot övező járda ízléses és szép. Alapvetően tisztaság és jólfésültség jellemzi a partot. Szóval, az alapszolgáltatásokat tekintve semmi gond nincs a stranddal, aki nem egy mega-szórakoztató centrumra vágyik, bőven jó ez a kínálat, amely jóérzést erősíti a belépőárak konszolidált volta.

Azonban ott van az a fránya part. A „magyar tengerpart”: kicsit iszapos, kicsit hínáros, de a mienk. Persze lehetne másként, csak ahhoz kissé többet kellene tenni. Az átadás után még egész tűrhető volt a parti rész, mikor a felújítás jegyében kikotorták az iszapot és hínárost. Most azonban két oldalról betámadott az iszap, a hínáros is egyre nagyobb szeletet hasít a homokos vízaljból. Miután siófokosan lassan mélyül víz, elég sokáig kell gyalogolni az úszáshoz, és nem túl kellemes érzés, mikor a hínár fogdossa az ember bokáját. A strand teljes vízparthosszának jelentős részéről emiatt kiszorulnak a fürdőzők, akik baloldalt tömörülve verik fel az iszapot úgy, hogy némely részeken dagonyába fordul a tó. Kevés a vízbe ereszkedési lehetőség, mindössze három ódivatú lépcsőnél lehet sorban állni. Isten tudja, miért ragaszkodnak ehhez az egyenkék, kényelmetlen és ósdi megoldáshoz a balatoni strandokon, de valami miatt ugyanúgy kiirthatatlan jelenség, mint a papírvékonyságú lángos.

Szóval, ez egy jó strand – lehetne. Csak nem szabadna elhanyagolni a legfontosabbat, ami egy fürdőhelyet elsősorban meghatároz: a vízpartot. Igenis, bele kell feccölni a pénzt, olyan drága mulatságokra, mint a kotrás, mert hiába volt tavaly elégedett az egyszeri turista, ha visszajőve csalódik, harmadszorra már nem jön... A jelen pontszám tehát - a szigorúság jegyében - a legutóbbi tapasztalataimat mutatja, de hozzáteszem, lehetne sokkal jobb is.

Belizár 6 pontot adott a tételre.