Cotta78 | 2009.07.06 10:43 | hasznosság: hasznos (87.5%)

Ez a szövegmonstrum pedig Roger Martin du Gard Thibault családja, Európa talán legklasszikusabb klasszikusa. Mondják, a Háború és béke mellé kell tenni, nemcsak mert ugyanolyan hosszú, hanem mert ugyanannyira akar sokat. Így a szövegözön felénél azt gondolom, hogy ugyan más perspektívával, de talán du Gard-nak valóban sikerült megalkotnia egy nagy regényt, amely igyekszik bemutatni a századforduló és az első világháború polgári világát, ám Tolsztoj remekével ellentétben nem jelennek meg benne a szegényebb néprétegek és egyelőre (1-6. könyv) a történelem sem játszik akkora szerepet, bár nyilván majd fog.

Természetesen, mint bármely ezer oldalas vagy annál is hosszabb regény esetében, itt is vannak unalmasabb, vontatottabb részek (pl. a századforduló kávéházi és szerelmi élete annyira engem nem izgat), de du Gard kárpótolt intellektualizmusával, remekbe szabott párbeszédeivel az élet nagy kérdéseiről és nem utolsó sorban kiváló karaktereivel.

A regény kezdetben művészregénynek tűnt, meg is riadtam, hogy én ebből nem fogok 2000 oldalt kibírni, de szerencsére később leszakad erről a vonalról. Az első könyvben megismerkedhetünk Oscar Thibault-val, a szemforgató, katolikus, jómódú polgárral, aki minden kegyetlen lépéséhez az egyház áldását zsarolja ki és aki lázadó művészfiát, Jacques-ot javítóintézetbe záratja, mert az megszökik a kollégiumból Daniellel, egy másik polgárcsalád fiával. Jacques és Daniel közt forró (már-már meleg) barátság szövődik, melyet a művészetimádat és rajongás köt össze, no meg egy közös szökés a felnőttek világából egyenesen Marseille-be. Daniel de Fontanin és az egész Fontanin család képviseli a liberális-demokratikus eszméket, ezért különösen nagy szálka Thibault szemében Jacques kapcsolata.
A teljes szöveg itt olvasható:
http://konyvkukac.freeblog.hu/archives/2009/06/18/

Cotta78 10 pontot adott a tételre.