hyena. | 2009.07.02 12:07 | hasznosság: átlagos (60%)

Közismert tény, hogy Lengyelországban mostanában gombamód szaporodnak a szélsőséges zenében utazó bandák. Hogy ennek mi lehet az oka, nem tudom, talán az ottani speckó geológiai-éghajlati viszonyok teszik. Mindenesetre, ha a természeti környezet és a zenei ihletettség között valóban összefüggés van, akkor valószínűsíthető, hogy a tagok lakóhelyén igen erős a káros földsugárzás, vagy a határban egy dögletes bűzű mocsár terpeszkedik.

Nem véletlen ez a találgatás és mellébeszélés, mivel a bandáról igen kevés használható infót sikerült összevakarnom. Annyit tudtam kideríteni, hogy 2002-ben alakultak, még ebben az évben kiadtak egy mini CD-t (Everything Is A Fun Torture), s azonnal belevetették magukat a koncertezésbe, amit azóta is buzgón folytatnak. 2003-ban egy válogatás CD-n szerepeltek, majd idén jött ki a debütáló album, a Project Torture 005.

A banda "inhuman hypergrind"-nak titulálja zenéjét, és ennél jobbat én sem tudok kitalálni, ha röviden be akarom határolni a stílusukat. Valóban embertelen, amit művelnek: masszív hullámokban szabadítják a hallgatóra az elképzelhető legdurvább grindcore-témákat. Ezek, az irányzat követelményeinek megfelelően, kb. annyira komplexek, mint egy furkósbot, viszont elképesztő erővel teremtenek meg egy igen sajátos hangulatot: csak a családra való tekintettel nem kezdtem el hangosan üvöltözni, vicsorogni meg kalimpálni, fejhallgatóval a fejemen.

Hihetetlen jól adagolják a különböző tempókat, ritkaságszámba megy, hogy egy grind zenekar ennyiféle sebességfokozaton játszik. Ezért egyáltalán nem válnak unalmassá az ennek a műfajnak a védjegyét képező ultragyors csépelések. A döngölős témáik pedig szerintem zseniálisak. Több helyen hangulatos (muhaha) intro látja el a hallgatót a megfelelő emocionális töltéssel, hogy a számok közben biztosan bekövetkezzen a katarzis.

Az éneket külön ki kell emelnem, az egyik hang a grindcore-ban szokásos bömbölés, a másodvokalista produkciója viszont átlagon felüli: ilyen eszelős rikácsolást még soha nem hallottam. Egyszerre vadállati és röhejes (nagyon jót tesz egy csipetnyi humor az ilyen zenéknek!), az emberi torokból ennél iszonyatosabb zajt nem lehet előcsalni.

A CD-n multimédiás anyag is található: fotók és két - a híres/hírhedt Obscene Extreme fesztiválon készült - koncertvideó, amelyek arról tanúskodnak, hogy a csapat élőben képes túlszárnyalni a stúdióban végbevitt barbár pusztítást. A sajátos (értsd: végtelenül groteszk) színpadi mozgás, az öltözék (műtéthez használatos zöld, orvosi köpeny), valamint az instrumentumoknak és hangszálaknak a fentebb már bemutatott megerőszakolása együttesen olyan hatást eredményeznek, amelyről talán elég, ha annyit mondok: lehengerlő élmény.

A baj csak az, hogy ennek a sok pozitívumnak a kihámozásáért, melyek a zenekart műfajának prominens képviselőjévé tehetnék, keményen meg kellett dolgoznom. Az első benyomásom ui. egyáltalán nem volt jó az albumról, annyira nem, hogy ha nem kell ismertetőt írnom róla, hanem mezei érdeklődőként veszem kézbe, két szám után röpült volna a sarokba.

Ezen kívül a végső összkép sem igazán jó. Hogy miért? Az egyik ok a csapnivaló hangzás; ma már ilyen megszólalással semeddig nem lehet eljutni. Visszhangzik és döng az egész, mintha egy óriási kádban zenélnének, ráadásul valami alapzaj is hátráltatott a műélvezetben. Néhány szám után elment a kedvem az egésztől. A másik a gépi dob, amit én sehogy nem tudok megemészteni; abszolút műfajidegen, ráadásul a hangzása is kritikán aluli. Ehhez a zenéhez egyszerűen nem való, nagyon aláássa a produkció színvonalát. Az újbóli hallgatások során - amikor már tudatosan nem figyeltem ezekre a zavaró tényezőkre - tudtam csak felfedezni az album - amúgy nagyon komoly - erényeit.

Hangsúlyoznom kell viszont, hogy a lemez hibái javítható hibák. Ha egy csapat tehetségtelen, azzal nem lehet mit kezdeni, ezek a srácok viszont tehetségesek, tele vannak jó ötletekkel, eredetiséggel. Biztos vagyok benne, hogy az említett negatívumokat korrigálva, az extrém zenei mezőny markáns, üde színfoltjává válhatnak.

Ha kerítettek volna egy - akár féllábú és félkarú - dobost, meg kiküszöbölték volna a bödön-hangzást, valószínűleg nyolcast adnék, így nálam ez egy hatos.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 6 pontot adott a tételre.