Cyric@COM | 2009.06.30 20:06 | hasznosság: hasznos (87.5%)

A Blackfield zenekar második lemeze a depresszív elme, a lelki fájdalmak egyszerű, mégis komplex kinyilvánulásainak összessége. Maga a zenekar két központi figura zenei egyesülésének terméke. Akik a rockzenében utaznak, talán ismerik a következő neveket: Steven Wilson a Porcupine Tree, No-Man, Incredible Expandable Mindfuck, és egyéb projektek és zenekarok létrehozója és vezető egyénisége, illetve Aviv Geffen izraeli származású, hazájában igencsak sikeres rockzenész (és nem utolsósorban emberjogi aktivista).

Magát az albumot és a zenekart régóta ismerem, és mindig is kedveltem őket. Viszont mély értelmet, pont a hasonló tartalom miatt, nem olyan rég nyert bennem - legpontosabban belőve akkor, mikor cirka fél évvel ezelőtt a barátnőm a szakítósblogba illő módon dobott, de jelenleg ez nem az előbb említett oldal, így a részletek nem tartoznak ide. Egyszerű riffekkel, könnyű akkordokkal, pszichedelikus hangzással és háttérzajt illesztenek össze az általában már-már nyálasnak is mondható, szentimentális szövegekbe, vegyítve egy kevés mizantrópiával, általános szomorúsággal, és valahol egy csipetnyi reménykedéssel.

A teljes írás itt olvasható: http://cyricmusic.blog.hu/2009/05/14/blackfield_blackfield_ii

Cyric@COM 10 pontot adott a tételre.