Cotta78 | 2009.06.22 13:10 | hasznosság: hasznos (72.7%)

Legnagyobb döbbenetemre Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? c. regénye csak nagyon laza szálakkal kötődik a Blade Runner c. kultikus science-fiction filmhez. Egyedül az alaptéma (androidok üldözése, filozófikus lamentálás a különbségeken) és a szereplők nevei stimmelnek, minden egyéb: más. Mégpedig jó értelemben más, bár a szememben ez nem kisebbíti a film erényeit.

A fejvadászt itt is Rick Deckardnak hívják és a Marsról szökött gyilkos Nexus 6-os típusú androidok kiiktatására szerződtetik, miután kollégája kis híján otthagyta fogát üldözésük közben. Deckardnak előbb tesztelnie kell egy tesztet (Voigt-Kampff-teszt), ugyanis az emberszerű robotok már olyannyira hasonlítanak az emberre, hogy a különbség, csak műszeresen mutatható ki. (A Voigt-Kampff például az empátiát hivatott mérni.) A sikeres tesztelés után Deckard sorra likvidálja az androidokat, akik igen cselesen próbálnak beleolvadni környezetükbe, egyikük szovjet ügynökként felajánlkozik segítségül, másikuk operaénekesnőként a hírnév mögé igyekszik bújni és így tovább. Az izgalmas, fordulatos történetet folyamatosan átlengi Deckard fokozódó dilemmája, mit is jelent voltaképpen a különbség ember és android között. Egyik kollégájáról, aki érzéketlenül gyilkolja le az operaénekes Luba Luftot, végig azt hiszi, gép, míg Luba vagy Rachel Rosen iránt (akivel ágyba is bújik) gyengédebb érzelmeket táplál. Különösen aggályos az androidok érzéketlen irtása, miközben a radioaktív porban fennmaradt emberek többsége elektronikus állatokat dédelget, vagy napjait a hangulatorgona segítségével állítja be (kétségtelen, hogy Deckard sem úszná meg élve a napot, ha reggel nem „kreatív, friss hozzáállást a munkához”-t tárcsázna be magának).
A teljes szöveg itt olvasható:
http://konyvkukac.freeblog.hu/archives/2009/05/18/Hatarok/

Cotta78 még nem pontozta a tételt.