hyena. | 2009.06.10 09:29 | hasznosság: átlagos (60%)

A Hour Of Penance nevével egy hirdetésben találkoztam először, amelyben a kiadó az ilyenkor szokásos válogatott jelzőkkel magasztalta a szóban forgó album erényeit. Úgy definiálták, mint mesteri módon előadott, gyilkos munkát, amely a Hate Eternal és a Nile tökéletes keveréke. Ez alapján akár azt is gondolhattam volna, hogy ez igen, ezt éppen nekem találták ki. A baj csak az volt, hogy a kiadók szerint minden náluk megjelenő lemez maga a tökély, a hallgató pedig időnként úgy pofára esik, hogy feltör a talajvíz. Másik gondom is akadt: bár igyekszem előítéletektől mentesen járni-kelni a világban, mégis - reflexszerűen - elhúztam kissé a számat, amikor megláttam, hogy a banda olasz. Közhelyszerű, mégis idekívánkozik, hogy Itália nem a metal fellegvára. Sőt, még egy viharvert őrtoronynak is csak nagy jóindulattal nevezném, különösen ha a legszigorúbb zenék frontját vesszük górcső alá. Egy-két valamirevaló gótikus és progresszív metal csapatuk csak-csak akad, no de brutális death metal? Mivel kételyeim ellenére nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, csak végére jártam a dolognak, hogy milyen is a Hour Of Penance, illetve második albumuk, a Pageantry For Martyrs?

A római székhelyű banda 1999-ben alakult. Saját bevallásuk szerint legmeghatározóbb zenei élményük a Cannibal Corpse Bloodthirst albumának megjelenése volt, ezen kívül olyan nagynevű csapatok inspirálják őket, mint a Nile, a Hate Eternal, az Incantation és a Gorgasm, miközben az észak-európai death zenekarok durva hangzása is hatott rájuk (pl. Spawn Of Possession, DeepRed. (Van olyan kritikus, aki a Malevolent Creationt és a Morbid Angelt is emlegette velük kapcsolatban.) 2000-ben jött ki a csapat első demoja, 2001-ben egy split CD a Cadaveric Crematoriummal, 2003-ban pedig megszületett első teljes hosszúságú albumuk, a Disturbance. Ennek fogadtatása igen kedvező volt, két webzinen is a hónap albuma lett, egy harmadikon pedig eldurrantották azt a joke-ot, hogy az album a legjobb Olaszországban készített dolog Bud Spencer és Terence Hill westernjei óta. Ilyen előzmények után jelent meg idén nyáron a Pageantry For Martyrs.

Mielőtt elkezdek hallgatni valamit, mindig alaposan megnézem az album borítóját, ami nálam az értékelésnél egy fél pontnyit is billenthet a mérlegen ide vagy oda. Egy míves munka, vagy egy röhejes, banális kép ugyanis oly mértékben határozza meg, hogy milyen kedvvel vágok neki a zenehallgatásnak, hogy az feltétlenül meglátszik a végeredményen is. A Pageantry... borítója jól eltalált darab, klisék nélküli és komoly mondanivalót hordoz: számomra legalábbis tökéletesen jeleníti meg a modern világ gyötrődő, magát csupasznak és védtelennek érző, széthulló személyiségű, szorongó emberét. Komoly a banda hozzáállása is, igen szimpatikusnak találtam ars poeticájukat: "A death metal nem pusztán egy zenei irányzat, hanem egyfajta kifejezésmódja az emberi természet legsötétebb oldalának, a pusztulásnak és a szomorúságnak. Eltűnhet-e ez a stílus, mint valami kibaszott trend? Nem."

A zenét meghallva első reakcióm az volt, hogy a spagettipusztítók ilyet nem tudnak, ugyanis nagyon szigorú, technikás és gyors death metalról van ugyanis szó. A fent emlegetett bandák hatását nem tagadhatják le, viszont a hasonlóságok alig zavaróak. Itt megjegyezném, hogy ha utánérzéseket hall az ember, nem érdemes fanyalogni; mindig megvoltak az aktuális favoritok, zseniális, korszakalkotó műveket produkáló bandák, akiknek munkáiból az újak merítettek. Szóval példaképek kellenek, a produkció színvonala pedig attól függ, mit sikerül a gyökerekhez hozzáadni. Az eredmény ettől függően sokféle lehet, a sor egyik végén a hitvány utánzat, középen a becsületes iparosmunka, a másik végén pedig a felismerhető források ellenére is eredeti, igényes zene áll. Nos, a Pageantry for Martyrs az utóbbiak közé tartozik, bár tény, hogy helyenként kilóg a lóláb.


Mivel a fiatal bandák esetében nem nagyon, vagy egyáltalán nem lehet a korábbi teljesítményekkel összevetni az alkotásokat, mindenki a stílus nagyjaival veti össze az ilyen zenekarokat. Nincs ez másképpen a H. O. P. esetében sem; a kiadó, a kritikusok és banda is lépten-nyomon másokhoz viszonyít, hatásokról, példaképekről beszél, így próbálja megteremteni identitását. Ugyanilyen módon tudom én is elhelyezni a zenekart a death metal élet palettáján. Az említett hatások közül a Nile nekem nem tűnt fel, magamtól nem is biztos, hogy eszembe jutott volna. A Hate Eternal-re már jóval inkább hasonlít, viszont a H. O. P. zenéje nem olyan kaotikus, ennélfogva számomra sokkal emészthetőbb. Amikor azt írtam, hogy kilóg a lóláb, a Cannibal Corpse-ra gondoltam; van sajnos egy-két rész, ahol nagyon nyilvánvaló a hatás.

A sok hasonlítgatáshoz még egy apró adalék: érdemes egymás után meghallgatni az End Of Relief című szám elejét, majd az Immolation Close To A World Below-járól a címadó szám felütését. Az ilyen kisebb bukfencektől eltekintve minden a helyén van: az énekes hangja és munkája hibátlan, a hangzás bivaly, a riffek nagyon húzósak, s a dobos is olyan körmönfont dolgokat varázsol elő a bőrökből, hogy nem kell húzkodni a szánkat a nagy neveket emlegetve. A számok nagyon jól felépítettek, kellően komplexek, de anélkül, hogy megölve és egyformává téve a számokat, átcsapnának áttekinthetetlen zajorgiába (gyáva féreg vagyok és félek a lincseléstől, ezért nem említek meg egy viszonylag új és agyonpromótált zenekart, amely ezt a hibát mindig elkövetve, rendre alácsúszik a mutatványnak). Bár az album összességében nagyon gyors, rendkívül jól eltaláltak a lassú részek, mind a helyüket, mind beton kemény és fogós témáikat tekintve.

Végül következzék a pontozás! Nagyon erős az album, magasan kiemelkedik a mediterrán extrém zenei színtér produkciói közül. Nálam ez egy nyolcast ér. Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a brutális és igényes zenét, amiatt pedig külön felhívnám rá a figyelmet, hogy olyan környezetből származik, amely egyáltalán nem jeleskedik az ilyen stílusú alkotások kitermelése terén.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 8 pontot adott a tételre.