D. S. Windthorn | 2010.01.05 15:22 | hasznosság: hasznos (100%)

A közlekedés jó néhány jellegzetes szereplője feltűnt már a kalkuluson ilyen vagy olyan formában: például az esztenáról frissen szökött ámokkamionozó csobánlegény; a sikeres nagymotor-vizsga utáni első kanyarkombinációt pizzafeltét-állagban abszolváló suttyó; és az érzékeny lelkületű matróna, akinek fixa ideája, hogy az automobilizmus az ördög főműve. Ezen a videón még náluk is érdekesebb közlekedői típus látható; sőt, talán ő az utak legmegdöbbentőbb, fata morgana-kaliberű jelensége. Nevezzük úgy, hogy a „Hölgy a volán mögött”. Róla szeretnék néhány kurta passzus erejéig megemlékezni. Ki is ő?

Ő az,

- aki antagonisztikus ellentétet ápol a sebességváltóval, és a motor könyörgésére fittyet hányva képes egyetlen fokozatban elautózni Karcagtól Katmanduig, halálra idegesítve ezzel minden útitársát, aki számára az autó több annál, mint egy objektum, ami eljuttatja az embert A pontból B-be.

- akivel a gyerekeimet húzva-vonva, minden zebránál összefutok: 10-ből kilenc autós megáll; megáll a buszos, megáll a kamionos, megáll mindenki. Jön a jól szituált, középkorú nő. Látom, hogy észrevesz, a szeme sarkából figyel, és az van az arcára írva: jaj istenem, le ne lépjél a járdáról, mert itt van nekem ez a csomó pedál, fogantyú, kallantyú, istennyila, amit egyszerre kell nyomnom, húznom, tekernem, épp elég gond ez nekem, ne nehezítsd még te is a dolgomat azzal, hogy ráóvakodsz a zebrára, úgyhogy lassítás nélkül, megkönnyebülten továbbrobog;

- aki leparkolt az út szélén egy bolt előtt úgy, hogy nem lehetett tőle behajtani a vásárlóknak fenntartott parkolóba. Jött egy manus a szemközti sávból, és be akart oda kanyarodni, de nem tudott, ezért feltartott egy buszt. A nő elkezdte ide-oda csavargatni a kormányt, közben előrement kicsit, tolatgatott, eközben kilógott annyira az útra, hogy az a busz sem tudott elmenni mellette, ami a saját sávjában jött. A két busz mögött természetesen egy csomó autó állt. A nő néhány percen keresztül imígyen ügyeskedett, én pedig gyalogosként figyeltem, és rohadt ideges lettem; már fontolgattam, hogy odamegyek, beköpök az ablakán, és dörgedelmes szózatot intézek hozzá, ami úgy kezdődik, hogy vedd már észre magad, te vén kurva.

- akit a múltkor láttam: megállt a körforgalomban a villamossínen, mert neki pont ott kellett kitenni az ismerősét;

- aki, hogy kényelmesen becserkészhesse kedvenc pékségében a pizzás csigákat, ráparkolt a járdára úgy, hogy a zebrához csak akkor tudtam volna hozzáférni, ha átmászok a kocsiján (nem ezt tettem, hanem leordítottam, hogy azonnal takarodjon onnét);

- aki fiatalabb korában előszeretettel telefonál vezetés közben (becsléseim szerint a vezetés közben telefonálók 80 százalékát 20-30 év közötti ostoba picsák teszik ki);

- aki érthetetlen, hihetetlen, abszurd manővereket folytat a fenti videón, és a nyakamat rá, hogy akkor is megcsinálná, ha hosszú autósorokat tartana fel ezzel.

A Hölgy a volánnál a közlekedésről folyó diskurzus közben soha nem mulasztja el kihangsúlyozni, hogy ő a defenzív vezetési stílus híve. És valóban: nem megy gyorsan, nem piál, nem fűti versenyszellem. Vezetői eszköztárából hiányoznak a látványos elemek: a bródszájd, a kézifékes forduló, az üveghangig pörgő motor, az eszelős kigyorsítások. Nem gázol el senkit, nem jelent közvetlen veszélyt, ennek ellenére paradox módon egyszerre öntudatlanul és rafináltan, elképesztő hatékonysággal rombolja a közlekedési morált, mert nem tud vezetni, nem is hajlandó képezni magát, figyelmetlen és udvariatlan.

A videót egy ideig viccesnek találtam, de a végére nagyon lehangolt.

D. S. Windthorn még nem pontozta a tételt.