Otto Katz tábori lelkész | 2009.06.02 08:50 | hasznosság: hasznos (88.9%)

A Krein Dogfish az első CRKT késem, és az első nyakkésem. Régóta szerettem volna egy nyakkést, metafizikus mélységekig megéltem ugyanis azt a gondolatot, hogy az égvilágon semmi szükségem egy ilyenre. A nyakkéspiac monitorozása közben akadt meg a szemem Krein úr nem mindennapi produkcióján, és látván, hogy a büdzsémet sem gyötörné meg, ellentétben mondjuk a szintén áhított Peter Atwood-késekkel, kerítettem is egyet.

Amint a képen látszik, a Dogfish tervezőjét egy hal ihlette. Nem halra hasonlít, hanem egy hal. Egy rozsdamentes kés-hal, egy hal-kés, és az egység tökéletes, mert az ötlet nem erőltetett, nincs túlkalapálva, valahogy nagyon természetes az egész. A megjelenése fiatalos, jópofa, de azért nem túl komolytalan, mert a hal egy cápa, még ha kisebb fajta is.

Időnként elgondolkodom, hogy a Dogfish pusztán design-kés-e vagy sem? Néha afelé hajlok, hogy csak egy nyakbavaló, amivel mellesleg lehet vágni is. Néha meg afelé, hogy annak ellenére, hogy a látványra van kihegyezve, a funkcionalitás alig sérül. Nem tudom eldönteni, de hát éppen az imént mondtam, hogy hal és kés, szétválaszthatatlanul. Korlátai nem a saját korlátai, hanem a műfajé, a kisméretű nyakkések műfajáé. Ezeket nem arra találták ki, hogy felszámoljanak velük egy ellenséges bunkerrendszert, műszaki zárastul, élőerőstül, hanem hogy ne a fogunkkal kelljen madzag- és karton-akadályokat leküzdenünk. És ha már nem sok mindenre jók, legalább a kinézetük legyen kúl, ezért a miniatűr nyakkések piaca kiváló terep a fantázia megröptetéséhez.

Akár design-kés, akár nem, nekem olybá tűnik, hogy a Dogfish tudja azt, amit a konkurencia. Fogása meglepően jó: a ravaszul kialakított, ívelt, rovátkákkal és jókora ujjvédővel ellátott nyél stabilan fekszik a tenyeremben. Praktikus mivoltának rendszeresen tanúbizonyságát adja, hiszen ha több kés van nálam, és kisebb feladat adódik, mindig ehhez nyúlok először, mert nagyon kéznél van, és nem kell félteni, ugyanis olcsó és erős. Bár a kés éle gyárilag nem egy nagy szám (megfenni még lusta voltam), és nem is különösebben hegyes, viszont igen masszív, a vastagsága ugyanis 3.5 mm, annyi, mint a nagy, durung Cold Steel Recon 1-emé. A Dogfishnek a hegye is nagyon erős, mivel a penge csak egészen a végén (ott, ahol megtörik az íve) kezd elvékonyodni, úgyhogy ez bizony egy mini feszítővas, amit nyugodtan oda lehet tenni bárhová; erősen kétlem, hogy meg lehetne reccsenteni. Használhatóságának bájos non plusz ultrája a hal szája, a sörnyitó, a magamfajta urban warrior-ök első számú túlélő szerszáma.

A toktól kicsit féltem, mert YouTube videókon több user is panaszkodott, hogy nem elég szoros, kiesik belőle a kés. Nekem szerencsém volt, az enyémmel szerencsére nincs ilyen gond, pedig a Dogfish súlya a vastagsága miatt még a könnyítő furatok ellenére is tisztes. A láncot túl merevnek találtam, nem lehet rendesen rácsavarni a tokra, ha mondjuk zsebre akarom vágni, ezért lecseréltem zsinórra.

A Krein Dogfish egy szolidan hasznos, de nagyon ötletes, jópofa, és igencsak szerethető kacat. Nem csoda, hogy kockáztatva, hogy bolondnak néznek, rendszeresen a nyakamba akasztom.

Otto Katz tábori lelkész 7 pontot adott a tételre.