bosmina | 2009.05.25 18:02 | hasznosság: átlagos (62.5%)

Valószínűleg velem van a baj, de az alkupiac és hasonló oldalakat nem nekem találták ki. Mint vásárló, én túl bizalmatlan vagyok, hogy látatlanban vagy fénykép+leírás alapján meg merjek venni valamit. Nem a használtsággal van a bajom, hisz turkálóban szoktam vásárolni, hanem egyszerűen szükségem van arra, hogy kézbe vegyem és megnézzem mire is adom ki a pénzemet. Tény, ha valamit kitalálok, hogy venni akarok és utánanézek a neten, hol mennyiért árulják, néha elcsábulok, hisz a gugli mindig egy csomó vaterás címet kiad. De eddig még nem bírtam rávenni magam, hogy kockáztassak. És persze annyira a "vaterás" cuccok sem olcsóak, hogy kidobjam rájuk a pénzt, mondván, ha nem jön be, mehet a kukába.
Mint eladó? Csodálom azokat az ismerőseimet, akik képesek minden kinőtt gyerekruhájukat vagy bármi mást amit meguntak lefényképezni és pár száz forintért feltenni a vaterára. Nekem ehhez nincs türelmem, időm. Igazat adok az előttem szólónak abban, hogy igen, ez is egyfajta függőség már. Valaki teszkózni, plázázni jár, valaki vaterázik és csak azért vesz meg (legtöbb esetben szükségtelen) dolgokat, mert „jaj, de megéri”. Nagyobb értékű dologtól még nem váltam meg, a megunt dolgokat meg egyszerűen kiteszem a kuka mellé becsomagolva. De mostanában fedeztem fel a használtruha gyűjtőket, szanálás után oda hordom majd a ruhákat. Ha utánagondolok, ha mindegyikért csak 200 Ft-t kérnék, megvennék és egész kis summa jönne ki összességében. De ehhez nagyon meg kéne szorulnom.


bosmina még nem pontozta a tételt.

Kalkulus-reviewer | 2009.05.22 21:13 | hasznosság: átlagos (56.3%)

A minap kaptam egy reklám-mailt az Alkupiac nevű új, online licitáló portáltól, gondoltam, ránézek. Rá is néztem, most pedig vartyogni fogok valami szörnyű okosat.

Elég rendszeresen vásárlok az Interneten, de kizárólag nagy, jól ismert webes árudák kasszáját hizlalom. Az internetes vásárlást a minőségi kifogások érvényesítésének macerás volta, és a Magyar Posta óriási enyves mancsa miatt eleve elég neccesnek tartom. A szeköndhend téma megint csak rázós ügy, különösen egy ilyen országban, ahol a csalás, az átverés a boldogulás általános elismertségnek örvendő, sőt legkézenfekvőbbnek tekintett módja. A kettő együtt nekem túl sok, úgyhogy nem licitálok online.

Aggályaimmal bizonyára nem vagyok egyedül, ennek ellenére rendkívül népszerűek az internetes aukciók. Nem csodálkozom ezen, hiszen nem nehéz meglátni, hogy az aukciós portálok motorja nem elsősorban a racionális megfontolás, az olcsóbb vásárlás és nehezen beszerezhető javak elérésének lehetősége. Igen erős l'art pour l'art jellege van a dolognak; a Vatera az iwiw-vel egyenrangú eszköze lett az időfecsérlésnek, olyannyira, hogy a vaterázás nemsokára a szótárakba is bekerül igeként, az internetfüggők addiktológiai klinikáján pedig külön ambulanciájuk lesz a vaterásoknak.

Nem csoda hát, hogy a Vatera és a Teszvesz.hu sikerének farvizén mások is be akarnak lavírozni a tutiba. A kérdés az, hogy mekkora erre az esély úgy általában, és mekkora az esélye az Alkupiacnak?

Ez év elején egy dél-afrikai központú cég-monstrum (a Naspers médiavállalat online divíziója, a MIH Internet Europe – ha valakit esetleg érdekel) lett a TeszVesz.hu 100%-os tulajdonosa. Mivel már korábban bekebelezte a Vaterát, így – 90 százalékos piaci részesedést birtokolva – létrejött a monopólium a magyar online aukciós piacon. A tulajdonosváltás után nem sokkal megváltozott az üzleti modell is: a korábban ingyenes aukciós felületet biztosító, és a sikeres üzletek után járó jutalékból megélő TeszVesz március 30-ától, a Vatera pedig április 6-ától bevezette az úgynevezett listázási díjakat, melyeket minden árufeltöltőnek meg kell fizetnie.

Piaci rést én itt nem nagyon látok, mert a behemót mindenre rátehénkedett. Ami megvillant, arra azonnal (még márciusban) rávetette magát a Boltamarson.com (www.boltamarson.com), ami – a vaterás és teszveszes userek felháborodására bazírozva – örökre szóló és teljes körű díjmentességet ígért. Persze, lehet, hogy tud valamit az Alkupiac, ami alkalmassá teheti a nagyragadozóknak asszisztáló, és a morzsákból kitűnően megélő sakál szerepére. Tud? Én bizony ezt sem látom. Egy lejjebb ismertetett ok miatt nem tanulmányoztam át tüzetesen az Alkupiac üzleti modelljét, de addig eljutottam, hogy az eladás itt sem ingyenes. Sőt, a két nagy konkurenssel ellentétben még azért is fizetni kell, ha vásárolni akarsz, ugyanis a regisztráció egy SMS-sel történik. Minimális összeg, viszont számomra elég unszimpatikus, hogy ha beteszed a lábadat, egyből fejnek, ahelyett, hogy valami prémium szolgáltatás ellenében tartanák a markukat.

Rövid tájékozódásom alapján, amitől érdekes lehet az Alkupiac, pontosabban, amivel megpróbál érdekes lenni, az az alku lehetősége a licitálás során. Üssenek agyon, de nem látom, hogy ez mitől olyan extra fícsör a konkurenciához képest.

Végezetül néhány szót arról, hogy miként történt az Alkupiaccal való ismerkedésem. Amikor fölmentem rá először, elolvastam a főoldalon a rövid ismertetőt. Brrr… Mi van? Esküszöm, nem értettem. Néhány nappal később átírták, most már jobb, de még mindig nem az igazi. Amikor feltettem a tételt, kipurgáltam belőle, de ebben a kurta szövegben négy darab fölösleges vessző volt, és a site-on most is ott vannak. Nem csak hogy fölöslegesek, és bántják a szemem, de megnehezítik a szöveg értelmezését is. Teljesen elment a kedvem az egésztől, csak nagy kínlódás árán tudtam foglalkozni valamennyit a site-tal. Erre mondja az ősi (marketinges) duma, hogy you have only one chance to make a first impression.

Nem sok fantáziát látok az Alkupiacban, és nem értek ugyan hozzá, de a közeget látva, amiben érvényesülnie kell, meg a felületes benyomásaim alapján arra tippelek, hogy nem fog önálló fejezetet kapni a honi internetes kupeckedés históriáját taglaló nagykönyvben.

Kalkulus-reviewer 4 pontot adott a tételre.