D. S. Windthorn | 2009.05.18 09:18 | hasznosság: hasznos (75%)

Míg Bródy Sándor Hódmezővásárhelyet Paraszt Párizsnak titulálta, addig az utóbbi időben Szegedre a Paraszt Róma elnevezés illik, monstre népünnepélyei okán. A helyi vezetés iskolapéldája a kirakat-politizálásnak, annak, hogy hogyan lehet biztos szavazóbázisról gondoskodni a város fejlődését, a lakosság boldogulását érdemben elősegítő intézkedések nélkül. Igaz, hogy Szegeden a Tisza túlpartjára a bronzkorban gyorsabban és biztonságosabban át lehetett jutni mint manapság, igaz, hogy a Kossuth sugárút kamionforgalma miatt a fél városban nem lehet közlekedni és levegőt venni, igaz, hogy a belvárosban nem lehet parkolni. Sebaj, néhány évente kifestik a belvárost, a főtérre ültetnek sok virágot, és áprilistól októberig tart a fiesta: patakokban folyik a sör meg a bor, és hegyekben áll a virsli. Az emberek unottan böffentenek, legyintenek, aztán ikszelnek, mint egy zombi-csorda.

Kiválóan illeszkedett ebbe a képbe a hétvégi program; a Red Bull által szponzorált versenyautók parádéja. Az esemény igazi gusztustalan plebejus-mókának ígérkezett, és a Forma-1-et is rühellem, mert a ralihoz képest egy alantas szarnak tartom, azonban úgy gondoltam, hogy ha már helybe jönnek a technika csodái, akkor igenis megnézem, mert ez embör legyen kíváncsi. Így hát bűzlő és ordító tömeg ide vagy oda, felkerekedtem, remélve, hogy a Forma-1 élőben kevésbé unalmas, mint a TV-ben.

Az Aradi vértanúk terén álltam, árnyékban, a derékszögű jobbkanyar külső ívének végén. Úgy okoskodtam, hogy ha a pilóta bevállalós, meg keményen kigyorsít, akkor jó megfigyelőpont lesz, ha viszont megtiszteli a szűk helyet, meg a nagy tömeget, akkor semmi. A programot egyébként nem ismertem, csak azt tudtam, hogy Vettel lesz.

Besenyei légi figurnyázásából mi semmit nem láttunk, de nem sokkal utána már jött is egy forma 1-es autó nagy dérrel-dúrral. A pilóta úgy kereste az utat, mintha be lett volna nyomva, továbbvánszorgását értetlen csend, és egy-két „Ez meg mi a fasz volt?” – kérdés követte. Miután egy műértő megnyugtatta a környezetében állókat, hogy csak a Palik balfaszkodott, gyorsan el is felejtettük a történteket.

Nagyon öreg autók: Skoda 110, NSU, Alfa Romeo meg egy Ford Escort RS következtek. Igaz, hogy az utolsó körre a többségük szörnyen elfáradt, de a veteránok megmutatták, hogy mi a kutyafitye emberség. Fel is pezsdült a tömeg, én is lelkesen kurjásztam: látod fiam, ez a bródszájd, ez a rally, ez az autósport!

Aztán jött megint a hülye Palik, ezúttal azonban úgy fordult be, hogy csak pislogtam, huhogtam, meg aztakurváztam. A Nissan ereje és hangja irtózatos, és hiába nagy balfasz a pilótája, de szorgalmához nem férhet kétség, mert tényleg úgy ment, mint a mérgezett egér. Frankó volt a nagy szervízteherautó is, ritkán lát az ember ekkora és ilyen agilis gépszörnyet végigcsörtetni a városon.

A felvezető autóból egy Fabia Super 2000-est konferáltak be, és örvendezni kezdett a szívem. Nem számítottam rá, hogy egy komoly raliautót is láthatok. A kis méregzsák jött, kanyarodott és büntetett: a fék csikorgott, a motor üvöltött, a turbó durrogott, mint az istennyila, a pilóta tudta, hogy mivel lehet megőrjíteni a népet: csúsztatta a gépet - hang és látvány mesterien össze volt komponálva. Az embereknek nagyon tetszett, én is magamból kikelve ordítoztam.

A NASCAR-járgány röhejes volt. A nyolcszázötven lovas monstrum bugyborékolva tiltakozott a nem neki való pálya ellen; szerencsétlen alig tudott befordulni a derékszögű kanyarba.

Aztán jött Vettel. A hang az leírhatatlan volt, úgy meggyötörte az embert, mint a Nazgul hátasának sikolya, de a látvány, az bizony nulla. Jött, kanyarodott, elment, kész. Figyeltem az embereket, arcukra az volt írva, hogy "Ez a Forma-1?" Hát igen - gondoltam - ezt nézik a világon sok százmillióan, köszönhetően a lehengerlő promóciónak, meg mert ezt mutatják a TV-ben. Igaz, hogy kicsi volt a hely, és Vettel nem dobhatott nagyot a sok néző, meg a közeli padka miatt, de a ralisokhoz képest ez akkor is kutyaszar. Persze még így is nagy élmény volt, mert azért nem mindennapi jelenség egy ilyen masina. Ráadásul örülhettem, hogy az általam favorizált ralisok mennyivel többet mutattak, és mennyivel jobban lázba hozták az embereket, mint az amúgy sokkal népszerűbb Forma-1.

Örülök, hogy kimentem, jó móka volt, jó volt a szervezés, és felebarátaim is nagyon kulturáltan viselkedtek. El kell ismerni, hogy a szegedi városatyák ha másban nem is, de a nép közérzetének permanens pumpálásában jeleskednek, amitől Szeged paradox módon nehezen lakható, viszont nagyon élvezhető város.

D. S. Windthorn 9 pontot adott a tételre.