Belizár | 2009.07.31 21:22 | hasznosság: hasznos (100%)

Nem kedvelem a didaktikus történelmi regényeket, filmeket, amelyek kényszeredetten próbálják aktuális mondanivalóval ellehetetleníteni magukat. Hiszen a tanulság maga a történelem, az ember viselkedésének, gyengeségeinek és pátoszának egyetemes volta, amely akár egy száraz történelmi tankönyvből is kiolvasható. Amit azonban egy ilyen szakiromány nem tud visszaadni, az a hangulat, az emberek gondolkodásmódja, élete a régmúltban. Szerencsére születtek a világirodalomban olyan művek is, amelyek nem törtek nagy babérokra, pusztán csak egy múltbeli utazásra invitálják az olvasót, nézőt.

Mint oly sok minden másban, ebben is az ángliusok vezetnek, elég csak időnként átkapcsolni a BBC-re vagy a History Chanel-re, hogy érezzük, mekkora kultusza van arrafelé a múltnak. Az angolok szeretik az őseiket. Az ükapa kopott zsebórájáról képesek akár órákon keresztül értekezni, ráadásul élvezetes módon, átéreztetve eleik minden nyűgét és örömét. Azt hiszem, ezt nevezik hagyománytiszteletnek, amellyel itthon még erősen küzdünk, mivel tartalommal nem igazán tudjuk betölteni.

Addig is, míg valami nem történik a Kárpátok medencéjében, a britekre kell hagyatkoznunk. O'Brian regénye, pontosabban regényfolyama minden tekintetben megfelel a fenti elvárásoknak. Egy fiatal világbirodalom csetlő-botló, karrierre és sikerre (no meg sok pénzre) szomjazó katonáját követve szállunk tengerre, és ismerhetjük meg a korszak jellemző karaktereit, a tudományba menekült orvostól a bárdolatlan matrózokig. A regény nem pusztán vitorlásnagykönyv, az akkori idők erkölcsi dilemmái, filozófiai áramlatai éppúgy szerepet kapnak, mint a végtelenül bürokratikus, tán máig is élő rendszer buktatói (ezt csak az angolok tudhatják, mifelénk a nepotizmus és korrupció valószínűleg ismeretlen fogalmak…). Tetszettek a könyv történései, a „lovagias csaták” a franciákkal, és a kevésbé lovagiasak az arab kalózokkal, amelyeket nem hatásvadász módon tálalja az író, hanem a tengeri élet mindennapi eseményeiként, legfeljebb apró hősiességeként. Kissé belemerülve ebbe a világba érti meg az ember, miként tudták legyőzni az angolok kicsiny hajóhadukkal a spanyol gigászokat, majd később Napóleon nem kevésbé hitvány flottáját. Annyit elárulok, nem a technikai fölényük révén…

Szóval ajánlom a könyvet a hozzám hasonló történelembolondoknak - is. A teljesség kedvéért a magyar kiadás egy negatívumáról azonban kell szót ejtenem, amely már rögtön az első oldalak valamelyikén jól megrémített. A szándék alapból jó volt, hogy egy vitorlás ábráján mutassák meg a mindenféle árbocrészeket, amely szakszavakként a könyvben szerepelnek. De, hogy ezt miért a ZX81-es korát idéző, olvashatatlanul pixeles ábrával teszik, azt nem értem…

Belizár 8 pontot adott a tételre.