joszif | 2009.11.30 23:04 | hasznosság: átlagos (40%)

Hurrá, elmondhatjuk hogy, nem csak Tesconk, Coránk, Praktikerünk, Obynk, Metrónk, Pennynk, Média Márkunk, Baumaxunk, de van Óriási zöldség boltunk is. Tanulva a nagyoktól, természetesen nem csak retket, karalábét, almát s e féléket árulnak, hanem olcsó kínai ébresztõórát, papucsot, csokit, sátrat, és még jó ég tudja mi mindent, lehet itt kapni. Természetesen nem minden olcsóbb, mint másutt, de itt is sokszor bejön a dolog. A gondos háziasszony például, elmegy a levesbe valóért, a szerinte legolcsóbb helyre, de a répa vásárlása közben meglátott tábla mogyorós csokit is megveszi az unokának, ami itt már nem a legolcsóbb. Viszont ha megálljuk, hogy mást nem vásárolunk, akkor például az ásványvizünket érdemes innen beszerezni, igen a zöldségboltban az ásványvíz megéri. Nem a szépen csomagolt szõlõ, vagy datolya, na nem, hanem a víz! Ki van, ez kérem találva, ebben pszihológia is van, ha még nem jöttünk volna rá. Vagyis manipulálva vagyunk, persze ez nem újdonság, csak az a baj, hogy már észre se vesszük. Szinte hallom, hogy többen mondjátok, miért nem megy ki a piacra, aki nem szereti a Lidlt. Mert piac csak délelõtt van, kedves barátaim, és az a „szerencsés”, aki kidolgozhatja a belét éhbérért, rendszerint ilyenkor dolgozik. Na ugye hogy ki van ez találva? Nem tom feltûnt-e, hogy a Nagy Bevásárlóközpontok országa lettünk. Nem véletlen. Mint már másutt megemlítém vala, a jelenlegi adórendszer csak nekik kedvez, hiszen rengeteg kedvezményt kapnak az államtól, amit sajnos rajtad, rajtam visszavesz, de ezerszeresen. Remélem nem vettem el a kedved az ebédhez való bevásárlástól. Jó étvágyat az ebédhez!


joszif 9 pontot adott a tételre.

Belizár | 2009.10.12 21:07 | hasznosság: átlagos (57.1%)

Az óriásplakátokat rendszerint szabad ég alatt tartják, így nem fenyegeti őket plafonomlás. Tehát bármi ordító hazugságot rájuk lehet kenni, elbírja azt a fal. A furfangos marketingesek csak azzal a pár másodperccel számolnak, amíg az autókban ülők agyát bombázzák ezek reklámimpulzusok, nem adva időt a tartalom értelmezésére. Így a legnagyobb baromságok, legidiótább szlogenek és arcpirító hazugságok is megengedhetők, legfeljebb a pontosítást olyan apróbetűvel írják a plakát aljára, hogy azt csak az tudja elolvasni, aki a sarkánál könnyít magán. A szememben ezen marketingözönben is a Lidl az abszurd csúcstartó, mikor azzal nyomult, hogy náluk aztán nagyon magyarok a termékek. Mert a sváb diszkontról sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy „magyar”, no, azt nem…

Azonban nem mi vagyunk Lidl multinacionalizmusának egyetlen áldozata. Véletlenül betévedtem Antwerpenben egy Lidlibe, tényleg abszolút gyanútlanul, hogy valami igazi belga érdekességet vegyek az otthonlévőknek, vagyis sörsajtcsokit. Naná, hogy nem volt kapásom, kis is fordultam onnan, mint zsidó a kínai vágóhídról, amelynek jutalma egy motozás lett a kijáratnál. Megtapasztaltam, hogy Nyugaton a Lidl ugyanazt kínálja, mint itthon: jól hangzó noname cikkeket, amelyek az alsóbb középréteg színvonalára vannak kalibrálva. A különbség csak annyi, hogy ami ott alsó színvonal, itt menőnek számít, vagyis Magyarországra tényleg a legszarabb jut, ami persze az itthoni mezőnyben így is állja a versenyt. Vagyis, aki a halál unalmas, jellegtelen, többnyire takonyállagú trappista helyett valami különlegesnek tűnő sajtfajtával akarja feldobni unalmas hétköznapjait kifizethető áron, annak érdemes elmenni a Lidlibe. A sajt persze csak egy jellemző példa, sok más cikkre igaz. A márkaellenesség azért megbosszulja magát. Erre is előcitálva egy példát: sört nem szabad a Lidliben vásárolni! Jellegtelen szarok, nyomába sem érnek a nagy márkáknak. Bár többnyire vezető sörgyárak készítik őket, annyira azok sem hülyék, hogy a drágább saját sörüknek minőségi konkurenciát gyártsanak olcsóbbért.

A Lidl másik sajátossága az, hogy az üzlet közepére összehányva, bolhapiacokat megszégyenítő káoszt teremtve kínálja a legkülönbözőbb portékákat a segghőmérőtől a búvárruháig. Kíváncsi lennék, milyen nehéz gyermekkora lehetett annak a vásárlónak, aki innen választ olyan drága és minőség szempontjából abszolút kritikus cuccokat, mint mondjuk az előbb említett búvárruha, vagy számítógép monitorja? Akinek van egy kis esze, előbb utánanéz legalább a Neten, vagy esetleg felkeres egy-két szakboltot némi tanácsadásért. De valószínűleg van elég őrült, aki némi árkedvezményért képes kockáztatni, máskülönben nem árulnák ezeket a cuccokat.

Nem kerülhetjük meg a Lidliről írva a munkajogi botrányokat, amelyekből sokat lehet hallani és olvasni. Sajnos a magyarok nagy többsége leszarja ezt a tényezőt, én viszont nem szeretek ilyen bérrabszolgatartó intézményekben vásárolni, ha lehet, kerülöm őket. A Tecsó is eme díszes társasághoz tartozik a maga embertelenségével (párszor voltam a háttérben, és mindannyiszor a Nagy Testvér szellemisége borzolta kedélyemet), de, ha hinni lehet az infóknak, a Lidl sem kevésbé fasiszta. Vagy kommunista, tetszés szerint, egykutya…

A Lidl egy olyan diszkontlánc, amely, ha nem volna, kutyának sem hiányozna. Olcsó, „Eu származású” termékek lerakata, amiben a legnagyobb szomorúságom az, hogy ezek a cikkek versenyképesek hazánkban.

Belizár 3 pontot adott a tételre.