farero | 2010.11.20 14:36 | hasznosság: hasznos (77.8%)

Valaki kifejezetten utálja, valaki pedig rajong érte, ez a két út van, ha Lady Gaga szóba kerül. Hogy mit tett le az asztalra a 24 évesen máris a világ legbefolyásosabb emberi közé tartozó énekesnő, az is megosztja az embereket.

Mindenesetre, ha valaki ilyen fiatalon, mindössze két év alatt eléri ezt, azt talán joggal nevezhetjük tehetségesnek, ám nyilván számít az is, hogy miben mérjük ezt, és láttunk már hasonló felfújt lufit, ami bizony kidurrant játék közben.

A Gaga-jelenség receptje voltaképp egyszerű: végy egy használható, de mégsem túl egyedi énekhangot, pakold alá az elmúlt évek zenei trendjének elegyét (glam rock, R&B, pop, dance és némi electro), keress idióta ruhákat és cipőket, lopj Madonna manírjaiból, titkold a nemi hovatartozásodat, keverd össze ezeket, és provokálj. A siker máris garantált, a fentiek bőven elviszik a hátukon még a leggyengébb dalocskákat is, ha úgy esik. Amin áll vagy bukik a dolog, az a bábu kitartása, akinek az egészet megfőzték. Lady Gaga egyelőre kitartóan használja a receptet, mindenre kész a siker érdekében, nem riad vissza a túlzásoktól, sőt, azok szinte már a védjegyévé váltak, így lehet állandóan beszédtéma és számíthat a világot bejáró hírnek az is, amikor elnyal egy reptéren valami ormótlan csótánytaposóban.

De, hogy az érdemeiről is írjak: Gaga a bizonyíték arra, hogy van még szufla a popzenében, és hogy érdemes még videoklipet készíteni. Bár a kezdeti időkben nem értettem az őt övező hájpot; meghallgattam a debütáló dalait (Just dance, Poker face), hozzánéztem a klippeket - olcsónak, hatásvadásznak és unalmasnak találtam őket. Gyorsan el is indítottam néhány Roisín Murphy felvételt, hogy egyensúlyba kerüljön a világ körülöttem (Roisín Murphy-t én sokkal nagyobb egyéniségnek és tehetségnek tartom Gagánál, csak hát rossz a marketingje).

Később jött a Paparazzi, Bad romance és a Telephone, aminél már én is felkaptam a fejemet. A kisfilmként, használható sztorival készített zenei videók együtt élnek a dalokkal, szórakoztató nézni őket, és hát a dallamok így kétségtelenül belerágják magukat az ember fejébe. A Telephone klippje közel tökéletes, tanítani kellene (bár a reklámok elhelyezésével sosem fogok kibékülni, nekem a rossz magyar filmeket idézik, és azt sem hiszem el, hogy Lady Gaga ennyire rá volt utalva ez értük kapott pénzre), az pedig hab a tortán, hogy elkérték Tarantinotól a Kill Bill-ben használt puncimercit, ami kifejezetten illik Gagához és Beyonce-hoz.

A legfrissebb video az Alejandro c. számhoz készült, és bár a dal olyan, mintha az Ace of Base egy durva lépéssel visszatért volna az iparba (talán egy másik generációt is becélzott az énekesnő?), a klipp komplex szimbólumrendszerrel és botrányos képsorokkal dolgozik, mondhatni, igényesen és rendkívül hatásosan. Lady Gaga ha eddig nem is, de ezután már mindenképpen beleírta magát a poptörténelembe, és attól is kevés választja el, hogy duettet énekeljen Madonnával.

Az énekesnő nemrégiben Budapesten adott koncertet -ritka az, hogy éppen aktuális világsztár hazánkban lépjen fel-, a következő lemeze készülőben van, tehát üti a vasat, amíg még meleg, nem akar senkit sem megvárakoztatni. Csakhogy ilyen tempó mellett fenn áll a kiégés, az önismétlés, ellaposodás veszélye, és a hírnév érdekében egyre messzebb kell elmennie, ami az ő esetében talán már most sem egyszerű.

Mit gondolnak, mennyi van még Lady Gagában?


farero 10 pontot adott a tételre.