Warg Rider | 2009.04.23 11:49 | hasznosság: átlagos (37.5%)

Aki egy kicsit is figyelemmel követi a rockzenei élet történéseit, az az Ektomorfról két dolgot biztosan tud, még akkor is, ha soha nem hallott tőlük semmit. 1., erősen hajaz a Sepulturára, illetve a Soulfly-ra 2., komoly nemzetközi hírnévre tett szert. Kézenfekvő, hogy én is e két, evidenciaként kezelt megállapítás mentén építsem fel kisded esszémet, amellyel célom: az árnyalás. Mert ugyebár az ördög a részéletekben lakik.

Amikor az Ektomorf nemzetközi sikereiről szólnak, a híradások mindig odabiggyesztik azt is, hogy elsősorban a németeknél alakult ki a bandának erős renoméja. Ez az én olvasatomban annyit jelent, hogy az Ektomorf kizárólag a németeknél népszerű, hiszen a zenekritizálók – el nem ítélhető módon – már csak olyanok, hogy a hazai bandákat ott fényezik, ahol csak tudják. A germánok ízlésére viszont nem adok, mert az köztudomásúlag nincs nekik. Mint ahogy rendes rock/metal zenéjük sincs. Ilyet (Kreator, Sodom, Destruction) a kazettamásolós korszak óta nem hallgattam, mert a világon minden náció jobb metalt csinál náluk.

Az Ektomorf fene nagy népszerűsége tehát szerintem erős tódítás, másrészt a ténylegesen meglévő, mérsékelt népszerűsége is egy metál- és ízlésügyileg totálisan röhejes közegben áll fenn. Ergo nem ér egy takonygurigát sem. Megjegyzem, hogy még ha az Ektomorf tényleg sikeres is lenne, önmagában az sem adna okot arra, hogy gazsuláljak neki. Csinálni valamit és azt a valamit menedzselni két különböző dolog. Naponta hallok a Petőfin három-négy olyan magyar bandát, amelyek a nemzetközi mezőnyben is prímán megállnák a helyüket, mégsem viszik semmire, mert nem megfelelő a promóciójuk vagy csak egyszerűen pechesek. Ugyanez érvényes visszafelé is: függetlenül attól, hogy milyen a zenéje az Ektomorfnak (azt majd alább), az ügyes reklám és mázli révén felkapaszkodhattak.

A Sepulturával és a Soulfly-jal való hasonlósággal kapcsolatban annyit tudok megjegyezni, hogy az Ektomorf ezektől a zenakaroktól nem ihletet mereget, hanem szolgai módon, fantáziátlanul utánozza azokat. Hogy egészen pontos legyek, az Ektomorf a Sepultura Roots című lemezét klónozza folyamatosan, márpedig a Roots tipikusan az az opus, amiből zsenialitása ellenére, vagy éppen amiatt elég egy, sőt, aminek mindenfajta ismétlése bűn. (Ez vonatkozik Max Cavalerára és a Soulfly-ra is; szerintem a Sulfly úgy, ahogy van, teljesen fölösleges, egy nagy alkotói zsákutca.)

Hiába szimpatikusak a mai napig is a mélyből felbrummogó Ektomorf riffek, fél perc után mindig arra lyukadok ki, hogy szánalmas, szarházi epigon az, aki leragad egy tíz éves produkciónál úgy, hogy egyetlen gramm eredeti ötletet nem tud hozzátenni. Ráadásul míg a Roots igencsak szofisztikálatlan hangzásvilágát jól feldobták az etno-témák, addig az Ektomorf ezeket nélkülözni kénytelen, hiszen az már a röhejesség non plusz ultrája lett volna, ha ezeket is lemásolják. Így az Ektomorfnak maradt az erős nu-metalos beütéssel, súlyos grúvokkal, kőprimitív riffekkel és brutál basszusal operáló eszköztár (a cigányos témákat olyan vékonyan adagolják, hogy említésre sem érdemesek), ami rövid távon hatásos ugyan, de épeszű ember két percnél tovább csak koncerten, keményen besörözve tudja befogadni.

Osztok, szorzok, nem feledkezve el azokról a beszámolókról, amelyek arról tudósítanak, hogy a zenekar vezetője úton, útfélen hogyan savazza a magyarokat, a magyarságát, meg a múltkori, lemondott szögedi koncert fölötti polémiát a negaiveart-os Varga Balázzsal, és íme a szentencia: az Ektomorf sihedereket beindítani képes, de érett fejjel csak primitívnek és ostobának titulálható zene és zenekar.

Ja, és hogy a klipről magáról nem is szóltam semmit? Nem baj, azt hiszem ezek után már fölösleges.

Warg Rider 3 pontot adott a tételre.