joszif | 2009.12.03 18:43 | hasznosság: hasznos (75%)

Az igazi Sandokan, (Szándokán), akkor is Kabir Bedy volt. A jó képû, rengeteg nõi szívet megdobogtató, dús szakállú színész, nem csak a hölgyek, hanem a magyar férfiak, és kisfiúk körében is osztatlan sikert aratott. Kissrácként büszkén viseltem a pólómon az arcképét, amit anyuék hoztak Jugóból, nem kevés dinárért. Õ volt éppen az ügyeletes sztár, akit mi gyerekek játékainkban utánozni akarván, mindig összevesztünk, hogy ki bújhat éppen a bõrébe. Igaz voltam én már Csingacsguk, Winettou, Old Satterhand, Zorro, no és Rózsa Sanyika is, ja és természetesen Superman. Persze az índiánosdi ment a legjobban. Könnyebb célba lõni saját készítésû íjjal, mint hiába kergetni, a tigrisnek kikiáltott házmester macskáját. Kíváncsi lennék vajon most, hogy nézhet ki gyermekkorunk hõsét alakító színész, Kabir Bedy. (Lehet, hogy nem jól írom a nevét.) De szerintem a velem egy idõs generáció így is tudja kirõl, van szó! Ugye? Egyszer láttam tévében azt a német színészt, színészeket, akik a Winettous filmek fõszereplõi voltak, csak most öregek voltak és ráncosak, de még mindig sármosak voltak. Érdekes hogy az õ nevüket nem jegyeztük meg, mint Kabir Bedyt. Ha valaki tudja, szívesen venném, ha leírná az észrevételben. A Csingacsgukot alakító Gojko Mitich víszont szintén feledhetetlen marad számomra!


joszif 10 pontot adott a tételre.

Belizár | 2009.12.02 20:35 | hasznosság: hasznos (100%)

Volt egy idő, amikor még élvezhető kalandfilmeket csináltak a világ különböző tájain. Még mi, magyarok is. Hiszen lehet megmosolyogni az Egri csillagok akciójelenetein, de a keserű valóság, hogy azóta sem csináltunk jobbat. Igazi romantika, igazi kaland, igazi hősök és igazi gonosztevők uralták akkor a vásznat és a képernyőt, akiket annak tudatában is nagyon hiányolunk, hogy tudjuk, az igazi jelző egyedül a realitással nem áll köszönőviszonyban sem. Különösen az európaiakat nyűgözték le a csak a képzeletükben létező egzotikus világok, így nem csoda, hogy a Gojko Mitics-féle Winnetou, vagy a spagettiwesternek megszokott vadnyugata mellett a fantáziánk legfőbb elrablója egy olasz-indiai maláj tigris lett.

Forradalmi kebelduzzanat, átható tekintet és harcos szellem, a tiltott szerelem mákonyával áthatva – elég ennyi a sikerhez? Nem, ehhez még kellett egy nagyon olaszos, sodró lendületű és töményen dallamos filmzene is, amely a világ számos szegletében inspirálta önalázásra a popcsapatokat. Az igazság bajnokáért kellett izgulnunk, hogy újra és újra feltámadva végül legyőzhesse a gaz ellent, mi kell ennél jobb szórakozás? A korszellem még nem követelt ultrarealisztikus haláltusákat, politikailag korrekt utalásokat a főszereplők melegségére vagy éppen kisebbségi hovatartozására, földönkívüli támodókat és buta ezoterikát, tömény szexet, kötelező poénos beszólásokat és üdítőreklámokat. A napsütötte tengerparton színészek játszottak, nem celebek bohóckodtak egy reality show keretében. A Sandokánt gyerekként is élvezni tudtam, és ma is ajánlom a gyerekeknek, mint egy jó kalandregényt – és örömmel nézném most is, ha valahol teret adnának neki.

Belizár 9 pontot adott a tételre.