Otto Katz tábori lelkész | 2009.05.14 11:16 | hasznosság: hasznos (80%)

A nagyobbfajta fixpengés kés erdőn-mezőn járó embörnek nélkülözhetetlen eszköze, de a magamfajta városi patkánynak sem árt beszerezni, mert jól jöhet a kertben, a ház körül, kiránduláskor, vagy hogy időnként felkössük az oldalunkra, és úgy nézzük meg ötvenkettedszer a Predatort. Legutóbbi szerzeményem egy GI Tanto, erről osztanám meg a nagyérdeművel néhány gondolatomat.

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen késtulajdonos, aki sajnálja a késeit. Minél erősebb, strapabíróbb a kés, annál jobban féltem, mert ezek a legmívesebb darabok, és ezek beszerzésekor kellett a legmélyebbre kotornom a bukszába. Így alakulhat ki az a groteszk szitu, amikor elpusztíthatatlan instrumentumokkal az ember nagy óvatosan kizárólag kartondobozt, celluxot, meg sajtot metél, fél szemét a bevonaton tartva, hogy éppen nem karcolódik-e. Utálatos egy érzés, amit folyamatosan igyekszem letörni; a múltkor is direkt a Skeletoolom pengéjével vágtam le egy vaskos faágat, hogy szokjam a használatát, meg azt, hogy úgysem tudok benne kárt tenni.

Amíg azonban a sokkterápia használ, gondoltam, veszek egy olyan kést, amit mindenfajta skrupulus nélkül használhatok, azaz nagyon olcsó és nagyon erős. A választásom a Cold Steel GI Tantójára esett, mivel azon felül, hogy bír az említett két paraméterrel, beleszerettem ebbe a pengeformába, ami – bár akadnak a manapság igencsak vékonyodó CS-rajongótáborban, akik ezt tagadják -, de teljesen nyilvánvalóan Strider-pengeforma. Stridert persze jobban szeretnék, de arra nincs lóvém, de ha lenne, és vennék, végképp nem merném használni, mert borzasztó drága.

A GI Tanto annyira hasonlít egy Striderre, hogy bőven, oda-vissza kimeríti a nyúlás fogalmát. Ráadásul nem mezei nyúlás, hanem egy szemét, geci nyúlás, egy fricska. Mert mi az, ha nem fricska, ha valaki lemásolja a konkurencia nívós és méregdrága termékét, és szarért-húgyért árulja? Erre persze sokan köpködnek, hogy micsoda hitvány alak a Cold Steel fönök Lynn C. Thompson, akiről egyébként valóban könnyű elhinni, hogy az. Én viszont csak röhögök ezen a manuson, meg a Cold Steel-Strider háborúskodáson is. Leszarom; ez legyen az emberiség legnagyobb gondja, hogy ki kiről lopkodja a késeinek formáját.

A Thompsonnal szemben sokak által érzett averzió gyakran átragad a késeire is, pedig akármekkora seggfej, a kései attól még nem lesznek silányak. Mint ahogy szerintem nem is azok. Sőt. Lássuk a medvét! Ha a GI Tantót már a kézbevétel előtt meg akarjuk ítélni, több helyre is nyúlhatunk. Áttanulmányozhatjuk a két cég közötti polémia, meg a GI Tanto és a Strider BT hasonlóságának skolasztikus szőrszálhasogatással elvégzett elemezgetését, de ezzel nem sokra megyünk. A jobbik választás a www.knifetest.com "Knife Destruction" igen kifejező cím alatt futó, közismert teszt-sorozata, ahol a fixpengés mezőny királyai és talpasai egyaránt tökmeztelenül állnak az ítészek előtt, akik egy kiváncsi vámos buzgalmával kukucskálnak be minden likba, bármilyen kínos is az.

www.youtube.com/watch?v=G-ldsITACzE
www.youtube.com/watch?v=XJYOBZmYZcg
www.youtube.com/watch?v=42jCRJl_43Y
www.youtube.com/watch?v=rPFiXw782Wg
www.youtube.com/watch?v=C2VFk4kMjLQ
www.youtube.com/watch?v=n-t71tE9P4g
www.youtube.com/watch?v=WSkoz0JSI8Y
www.youtube.com/watch?v=mg3r6gsDmSc

A GI Tanto és a Strider BT faggatását nehezen bírom ki kárörvendő mosoly nélkül. A GI Tanto iszonyatosan sokat kibír, és ugyanannyi pontot kap, mint a Strider. A különbség annyi, hogy az egyik ára 20 dodó, a másik meg 300. Ezek tények, amelyektől nem tekinthetek el, még akkor sem, ha jól tudom, hogy (kés)vásárláskor csak az egyik szempont az ár-érték arány.

A GI Tantóról egy ennyire részletes és szemléletes teszt után laikusként nem sokat lehet mondani. A tokja olyan ronda, mint az ótvar. Funkcionálisan szerintem nincs különösebb baja, de borzasztó igénytelen. Lecserélni nem érdemes, mert egy szép tok készíttetése többe kerülne, mint a kés, az meg vicces lenne. Na de nézzük magát a bökőt! A GI Tanto Kínában készült, ami sajnos rá is van írva, de szerencsére nem feltűnően. A remek súlyeloszlású, állítólag frankón dobható kés pengéjének formája nekem nagyon tetszik: még ha nem is CS találta ki, de lenyűgöz a jövőbe átplántált tradicionális forma, az élek, szögek tobzódása, ami a fekete bevonattal és a paracordos nyéllel együtt igen morcos megjelenést kölcsönöz az eszköznek. Hardcore bushcraftosok biztos azt mondják, hogy survivalozásra teljesen alkalmatlan egy ilyen penge, mert az éhhalál kapujában nem lehet vele pocokcsapdát faragni, de nekem – a vasárnapi usernek – a gyakorlatban is tökéletesen megfelel.

A tanto forma révén a hegye nagyon erős, ahogy ez a videón, a betontömbbe-kalapálás során frankón megmutatkozik. A hagyományos tanto hegy jellemzője, hogy nehezen megy be, viszont ronda likat csinál. A GI Tanto-n hamis fokél van, hogy a behatolás is simább legyen. A penge homorú élezést kapott; az él elég finom (gyárilag nem volt extrém éles, de teljesen elfogadható), miközben a penge elég vastag. Csak annyira vastag a penge (4 mm), ami elég ahhoz, hogy gyakorlatilag képtelenség legyen eltörni, ugyanakkor ily módon a súlya is baráti: sem cipelni, sem forgatni nem problémás.

A kés kidolgozása igényes, a fekete bevonat szép, egyenletes. Fogásától, a markolat paracord borítása miatt nem vártam sokat, de kellemesen csalódtam: egyáltalán nem rossz. Sajnos sújtáskor, ahogy megcsúszik a kezemben, a nyél felső vége, ami rövidebb, mint az alsó, megnyomja a tenyerem szélét. Szóval nekem ez egy kicsit rövid – kár. Rövidségéért némileg kárpótol, hogy ha a pengén levő ujjvédő vájatba teszem a mutatóujjam, nagyon biztos fogást tesz lehetővé – pl. faragásnál ez igen hasznos.

A Cold Steel GI Tanto szerintem egy szenzációsan jó kés. Akármik is a hibái, de erényeinek sokasága és vicces ára miatt ez gyakorlatilag az ajándék kategória. Ajándék késnek pedig ne nézd a fokát (se).

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.