Warg Rider | 2009.03.31 09:57 | hasznosság: hasznos (100%)

Olyan kemény csávónak éreztem magam, hogy elővettem a fiókból a biciklilánc-karkötőmet, ami tizenöt éve nem volt rajtam


Bár stílusa a kedvencem, a CC-t nem igazán kedvelem. Lelkesedésük, hangszeres tudásuk, Corpsgrinder hangja és az imázs perfekt, mégsem hallgattam még végig egyetlen lemezüket sem, mert 15–20 perc után mindig belefásultam az eszeveszett kalapálásba. Jobb híján azért ráfanyalodok, két koncertjükön is voltam, és munkásságukat megsüvegelem, hiszen húsz éven keresztül csinálni ilyen baromságot – bármi is motiválja őket – elismerésre méltó.

Az új anyagaikba mindig belekóstolok, ezzel is így tettem, és nagy meglepődésemre végig tudtam hallgatni, sőt, immáron sokadszor hallgatom, mert egyre jobban tetszik. Tegnap a címadó számot hallgatva olyan kemény csávónak éreztem magam, hogy elővettem a fiókból a biciklilánc-karkötőmet, ami tizenöt éve nem volt rajtam. Szerintem ez a legjobb, de legalábbis az utóbbi időben a legjobb lemezük. A tematika nem változott, a magyar Wikipedia ide vonatkozó, bájosan balfasz szócikke erre is megáll (egyre erősebb a gyanúm, hogy a magyar Wiki kétharmadát egy nyolcadikos írja): „A banda olyan témákat dolgoz fel, mint a vérengzés, mazochizmus, kínzás, élőholtak, gyilkosság és halál.” Muhahahah, ez így van, ehhez nem lehet mit hozzátenni, csak megemlíteni, hogy ha valaki ezt komolyan veszi – tartozzon az illető akár a rajongók, akár az ellenzők táborába, – és nem látja a polgárpukksztó élt, akkor az egy seggfej.

Szóval a műsor ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt, de a tálalás különbözik némileg az eddigitől, nekem legalábbis úgy tűnik hogy különbözik, azt ugyanis nem hiszem, hogy én változtam meg. A lemez ugyanolyan intenzív, agresszív, ahogy megszoktuk, de ez most nem folyik össze egy gépiesen lélektelen, unalmas darálássá. Határozottan az az érzésem, hogy sokkal változatosabb lett a CC zenéje, a témák és a tempók szempontjából egyaránt. Emlékezetesebb, felidézhetőbb számokat írtak mint korábban; már a második hallgatásnál ismerős riffeket tudtam köszönteni, amire korábbi munkáiknál soha nem volt példa. Nagy szerep jut ebben a jó helyeken beadagolt lassabb, őrlős részeknek, sőt – nagy megelégedésemre – még komplett számok is vannak ilyenek: Cauldron of Hate, Evisceration Plague. Erik Rutan ha élvezhető zenét csinálni nem is, de producelni nagyon tud; a lemez bitang jól szól. Fanatikus most sem lettem, de ez most végre egy tényleg jó Cannibal Corpse lemez.

Warg Rider még nem pontozta a tételt.