Belizár | 2009.08.08 21:36 | hasznosság: hasznos (100%)

„Amerikában gyilkolják a négereket”

A fenti és az ehhez hasonló, sajnos nagyon aktuális cikkek juttatják eszembe azt a sztorit, amelyet egy egyetemi tanár mesélt egy konferencia vacsorájánál. A 2002-es választások idejében éppen Svédországban tartózkodott, természetesen egy hasonló fogadáson (ezért is jó konferenciázni), ahol őt üdvözlő professzor koccintani akart vele nagy örömében, hogy Magyarország megszabadult a fasisztáktól, vagyis - a fiatalabbak kedvéért - a Fidesz uralmától.

Nincs ezen mit csodálkoznunk. Az információ, a hírek terjedésére is jól alkalmazható a populációgenetikusok palacknyak effektusa. Vagyis egy adott dologhoz (csoporthoz, országhoz, intézményhez vagy éppen Iluska nénihez) kapcsolódó információtömegből pár cseppnyi jut el a befogadóhoz, amely alapján az véleményt, ítéletet alkothat. Ez természetes dolog, semmi csodálkozni való nincs rajta, a „csatorna” és a befogadókészség, vagy éppen képesség egyaránt meghatározza ezt a folyamatot, illetve a cseppek mennyiségét, minőségét. A baj ott kezdődik, ha van, aki ott áll a dugóval, és gondosan ügyel arra, milyen információk is szivárognak ki, vagy éppen milyenek nem. Miért is tenné ezt? Mondjuk azért, hogy az ilyen módon szabályozott infók alapján kialakult pozitív, vagy éppen negatív kép visszahasson a forrásra, megerősítve bizonyos jellegeket, érveket. Emellett a fogadónak is lehet előnye a torzított képből, főleg, ha az negatív, hiszen ez egyből relativizálhatja a saját gyengeségeit.

Jó, lehet ezt kissé bonyolultan fogalmaztam meg. Inkább írok még egy példát, mielőbb a konkrét ügybe belevágnánk. Az idősebbek emlékezhetnek arra a szocialista blokk polgáraiban élő meggyőződésre, hogy Amerikában micsoda faji problémák uralják a közéletet, gyakorlatilag véres leszámolásoktól kell tartaniuk a feketéknek. És persze a szocialista ember örülhetett, hogy nem lincselték meg, ehhez képest némi megpuhított pártállami diktatúra nem is olyan nagy vész.
Persze, valóban voltak ilyen konfliktusok Amerikában, de sokkal kisebb mértékben, a társadalom többségének, és az állam akaratával a problémák rendezésére. Maga a probléma is kibeszélhető volt, ami megkönnyítette a szocialista blokk újságíróinak a dolgát.

A fenti cikk szintén egy valós problémával foglalkozik, de éppen úgy torzítva, mint a hajdani párttollnokok művelték a másik oldalon. Mert „cigányügy” valóban létezik, amely betegségként mérgezi a magyarországi közéletet, társadalmat. Sokkal átfogóbb és mélyebb gyökerű probléma ez, hogy szimpla megoldások jelentsék a kiutat, legyen az a nagyobb foglalkoztatottság, a bűnüldözési és igazságszolgáltatási, a szociális támogatási rendszer, vagy éppen az oktatás átalakítása. Azonban, hasonlóan az amerikai faji kérdéshez, a megoldás keresésében, a helyzet javításának szándékában alapvetően egyetért a társadalom, beleértve a főbb politikai erőket is, még ha az utóbbiak egyelőre a konkrét stratégiával még tartoznak is. A radikális, nem demokratikus módszerek (kitelepítést, elüldözés, gyilkosság) valós támogatottsága marginális, még akkor is, ha az emberek időnként kinyilvánítják törzsi indulataikat egy-egy nagy port vert eset kapcsán (a nagy demokráciákban sincs vagy volt ez másként). Más szóval azt írni, hogy Magyarországon gyűlöletháború folyik a romák ellen, nagyon erős túlzás. És – sajnos – azt is lehet tudni, milyen forrásokból származik ez az indulatos, torzított információ, vagyis kik kezelik a dugót…

Egyáltalán az is kérdéses, bár nyilván nem kizárható, hogy elsősorban rasszista indítékú a gyilkosságsorozat. Erre mindössze egy dolog utal: az áldozatok származása. Semmi egyéb jel, bármi fenyegető üzenet, a tettek felvállalása, videokiáltvány vagy egyéb divatos magamutogatás nem utal terrorista tettre. Itt vagy sokkal többről, vagy sokkal kevesebbről van szó, mint egy náci csoport erőfitogtató akciója. Az előbbi változatba tartozik a pszichopata sorozatgyilkos teóriája a magányos bosszúállóról. Sokkal kevésbé örülnék, ha a másik változat igazolódna be. Ezek az akciók, főleg ismeretlenségük révén zavart és feszültséget keltenek, rendkívüli mértékben rombolják az ország külső megítélését, az elébb vázolt mechanizmusokon keresztül. Várható, hogy az északkeleti régióban a félelemtől feldühödött romák előbb-utóbb agyoncsapnak pár gyanús alakot, akikről persze kiderül, hogy valójában "köztiszteletnek örvendő" személyek, és akkor tényleg kitörhet a háború. De még ennyi se kell, hogy a befektetők elpártoljanak a zűrős országtól, tárt karokkal várja őket minden szomszédunk.

Kinek állhat ez érdekében? Nem ez az első támadás a magyar demokrácia ellen. Kik állhattak a 90-es évek robbantási merényletei mögött? Akkor a szlovák titkosszolgálat került szóba (és több mint gyanúba), most hasonló elvakult politikai vezetés van náluk uralmon. Az oroszok szintén mindent megtesznek a hajdani érdekszférájuk destabilizálására. Az alvilág is nyúlt már a történelem során hasonló eszközökhöz, ahol a közel férkőzött a politikához. Ha ezek valamelyike bizonyosul be, az a Magyar Köztársaság védtelenségének, a titkosszolgálatának alkalmatlanságának bizonyítéka lesz.

A demokrácia nem lehet egyenlő a gyengeséggel! Meg kell tudnia védeni magát a magányos pszichopatáktól, elmeroggyant szélsőségesektől éppúgy, mint a külső támadásoktól.

Magyarország most gyenge…

Belizár 1 pontot adott a tételre.