Konrád György (Debrecen, 1933. április 2. – ) író, esszéíró, szociológus. Művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. A kortárs magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja.

Művei
1969 A látogató (regény)
1969 Az új lakótelepek szociológiai problémái (Szelényi Ivánnal közösen)
1977 A városalapító (regény)[11]
1978 Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (esszék, Szelényi Ivánnal közösen)
1980 Az autonómia kísértése (esszék)
1982 A cinkos (regény)
1986 Antipolitika (esszék)
1987 Kerti mulatság (regény)
1990 Európa köldökén (esszék)
1991 Az újjászületés melankóliája (esszék)
1993 91–93 (esszék)
1994 Kőóra (regény)
1995 Várakozás (esszék)
1996 Áramló leltár (aforizmák)
1997 A birodalom kapuiban (esszék)
1997 A láthatatlan hang. Zsidó tárgyú elmélkedések
1998 Hagyaték (regény)
1999 Útrakészen
1999 A jugoszláviai háború (és ami utána jöhet)
2000 Mit tud a leveli béka?
2000 Urbanizáció és területi gazdálkodás (Szelényi Ivánnal)
2001 Elutazás és hazatérés (önéletrajzi regény)
2003 Fenn a hegyen napfogyatkozáskor (önéletrajzi regény)
2004 A közép tágulása (európai tárgyú esszék)
2004 Az író és a város
2005 Kakasok bánata (regény)
2006 Csodafigurák (portrék)

forrás: Wikipedia