tarkamacska | 2009.03.11 20:39 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Az ötödik gyermek története egyszerű: adva van egy nagycsalád, nagy ház, négy gyerek, boldog, szeretettel teli légkör, kisebb anyagi gondok, melyeket a tágabb család segítségével azért legyőznek. Ám megszületik az ötödik gyermek, egy sérült, testi-lelki fogyatékos kisfiú. Ben hihetetlenül mozgékony, már az anyja hasában rúg és üt. Állatias vitalitású, agresszív, kezelhetetlen. Szociális kapcsolatteremtésre szinte képtelen, anyja szeretetnyilvánításait is hidegen, reakció nélkül tűri, a család többi tagjáról szinte nem vesz tudomást, akit pedig tud, azt megfélemlíti.

Lessing nem ad túl elmélyült jellem- és lélekábrázolást, Az egyszerűen és lényegre törően megrajzolt szereplők mind annak vannak alárendelve, hogy az olvasó feltegye a kérdést saját magának? Mit tennél, ha veled is megtörténne? Mit tennél, ha fogyatékos gyermeked születne? Feladnád a többi gyereket, a férjed, a munkád azért, hogy vigyázz az életére és ne egy intézetben kelljen élnie? Ezekre a kérdésekre senki sem gondol szívesen. Lessing azonban kíméletlenül végigvisz minket ezen az úton, Ben fejlődése során végigjárhatjuk a probléma minden oldalát. Lessinget nem lehet érzelemmentesen olvasni, történetei nem engedik, hogy távolságtartó legyen az olvasó.

Ezt támasztja alá az is, hogy a nyelvezetet és a történetet kissé didaktikusnak érzem, a szereplőket pedig túl nagy vonalakban ábrázoltnak. Ennek oka lehet a probléma súlya vagy az írói szándék. Csak halkan jegyzem meg, érdekes, hogy a Nobel díjat szívesen adják didaktikusabb típusú műveknek.

Mindenesetre mindenkinek ajánlom a könyvet, olvasása jó alkalom arra, hogy az ember végiggondolja ezeket a kérdéseket. Azt olvastam valahol, hogy Doris Lessing már nem kevés elismerést kapott a munkásságáért, a Nobel díj pedig saját nyilatkozata szerint a royal flush volt életművén.

tarkamacska még nem pontozta a tételt.