Tudesky | 2009.10.08 17:44 | hasznosság: hasznos (75%)

Egy 70 évvel ezelőtt megírt könyv.A fantasyk egyik úttörője.Ha Tolkien most írná meg eme könyvet,akkor biztosan jobb volna.Hisz rengeteg fantasy van már.Rengeteg író.Tolkien szerintem is inkább nyelvész volt,mintsem író.Ehhez képest mégis nagyot alkotott.Az tény,hogy kell egyfajta elhivatottság elolvasni ezeket e műveket,a függelékről nem is beszélve,hisz azok teszik helyre egy marék olyan dolgot,amivel a könyvben nem foglalkoznak,mégis hangsúly van rá fektetve.Néha olyan érzésem volt a könyv olvasásakor(több alkalommal elolvastam),hogy belebonyolódik egy kicsit,és elvész a részletekben.Akárhányszor olvastam el,mindig találtam benne olyan részeket,amikre nem is emlékeztem.
Ez szintén azt sejteti,hogy egy kicsit hosszadalmas,túlságosan is részletes,és emiatt hagyja elkalandozni a figyelmet,és átsiklik bizonyos dolgokon.Nem akarom bírálni Tolkient,hisz egy olyan mű ami 7 évtized után is megállja a helyét.
És sokkal többre tartom mint mondjuk a Harry Pottereket.amik ugyan pörgősebbek,de közel sincs olyan irodalmi értékük mint a Gyűrűk urának,mégis a Harry Potter a kötelező olvasmány...

Tudesky 10 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2009.08.15 19:55 | hasznosság: hasznos (75%)

A Gyűrűk Urát nagyon régen – talán tizenöt éve – olvastam először. Nagyon nagy élmény volt, de a végére lassanként elfogyott a kraft, és egyszer csak nem vettem fel többet a könyvet, pedig már nem volt sok vissza. A sztori és a nagyszerűség emléke megmaradt bennem, a motiváció erodálódásának részletei viszont elenyésztek. Csak arra emlékeztem, hogy kurvára untam a Megyébe való hazacuccolást. Összességében azonban tényleg rettenetesen tetszett, és Howard Conan történetei mellett ennek hatására kóstolok bele időről-időre és mindig nagy élvezettel a fantasy-irodalomba. A Gyűrűk Ura filmet nagyon vártam, és nem is csalatkoztam benne; a jó fene tudja, hányszor láttam már, és gyakran megesik, hogy előkapom valamelyik epizódot, aztán megnézek belőle egy félórányit.

Ahogy teltek-múltak az évek, gyakran felötlött bennem, hogy van egy törlesztésre váró adósságom: a Gyűrűk Urát egyszer végig kell olvasnom. Tavaly nyáron vettem egy nagy levegőt, és belevágtam, majd iszonyú lassan, de végigrágtam magam rajta. Nagyon koncentráltam rá, folyamatosan hasonlítgattam a filmmel, meg kutattam annak okát, hogy elsőre miért nem sikerült abszolválnom. Nem kívánom hosszasan taglalni a művet, megtették már millióan, millió helyen. Csak egy kurta és szubjektív vélemény álljon itt arról, hogy milyennek látom most a Gyűrűk Urát.

A Gyűrűk Ura egy csodálatos mese, de nem mezei műmese, hanem a germán és kelta mitológiához, legendákhoz, hagyományokhoz ezer szállal és szervesen kapcsolódó monumentális alkotás. Tolkien zsenije – nyelvészeti, történelmi tudása és egyedülálló fantáziája – révén hihetetlen részletességgel teremtett meg egy világot, annak minden alkatrészével (geográfia, fajok, nyelvek stb.) egyetemben.

Baromi erősek a könyv leíró részei, legyen szó akár tájakról, akár népek kultúrájáról, hagyományairól. Iszonyatosan erős a sztori is, aminek elképesztő ívét a film nem is tudja érzékeltetni; ehhez a könyv olvasása kell, ráadásul sok mindent csak a terjedelmes függelékből tudhatunk meg.

Azonban semmi nem tökéletes, a Gyűrűk Ura sem az. Tolkien egy rendkívüli műveltségű és képzelőerejű nyelvész volt, aki elég jól tudott írni is, mindazonáltal nem volt író. Legalábbis nem elég jó író ahhoz, hogy Középfölde világának rendkívül aprólékos és lenyűgöző kidolgozása mellett még az e világot mozgató eseményeket is biztos kézzel, élvezetes módon fogyasztható formába tudja önteni. A könyv gyenge részei számomra a dialógusok és az akciójelenetek. Ezeket döcögősnek, erőltetettnek, miattuk pedig az amúgy is nagyon hangsúlyos leíró részeket bántóan túltengőnek érzem, amelyek kegyetlenül ránehezednek a könyvre, no meg az én kedélyemre.

Most már látom, hogy nem csak heveny olvasói elerőtlenedés volt az oka annak, hogy az első alkalommal letettem, ugyanis nem csak a vége unalmas; a könyv lépten-nyomon annyira vontatottá válik, hogy a fogamat csikorgattam kínomban, és csak a szilárd elhatározás vitt tovább, hogy márpedig én ezt végigolvasom. Sokan unják a filmet, nem is sejtve, hogy Peter Jackson milyen hatalmasat alkotott; mennyivel pergőbb, izgalmasabb a film a könyvnél. Ugyanakkor nem vagyok telhetetlen: mindenhez nem érthet az ember, még ha olyan kivételes tehetségű alkotó is, mint amilyen Tolkien volt.

Nagy könyv, nagy kínlódás, nagy tízes.

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.