Belizár | 2012.04.21 22:29 | hasznosság: hasznos (100%)

Egy beszívott spongya szivacs élete

Nem véletlen, hogy kultfigura lett a rajzfilmsorozat címét adó hőse, méghozzá elsősorban a hangulatjavító drogok ismerői körében vált virtuális kedvenccé. Nem véletlen, hiszen Spongyabob idétlen vihogása, kiürült agya és pusztító jószándéka mi másra utalna, mint arra, hogy rendszeres fogyasztója különböző tengeri füveknek. Önfeledten vihorászva medúzákra vadászni a csillagfényes tengeralja mezőkön – ennél nem is lehetne egyértelműbb hangulatképet festeni.

Persze a látszólag gyerekeknek szóló sorozatban nyoma sincs tudatmódosító szereknek, Spongyabob tisztán hülye, azon egyszerű biológiai oknál fogva, hogy az idegrendszere evolúciósan igen visszafogott. Ő az a jóindulatú gonosztevő, amilyenből mindenki ismer legalább egyet a környezetében. Ő az, akinek segítő szándéka elől nincs menekvés, akit szeretni kénytelen az ember, miközben ezerszer is megátkozza a sorsát, amely hagyta magát keresztezni az övével. Pusztítóbb, mint jóbarátja, a végtelen ostobasága mellett veszedelmesen pszichopata Patrik, a bosszantóan sznob Tunyacsáp, vagy a tengeri népek kizsákmányolója, a fösvény Rák úr.

És el is érkeztünk a sorozat legfőbb bájához, a nagyszerűen megteremtett karakterekhez, és ahhoz a jól megtervezett tengerfenéki világhoz, amely persze csak véletlenül hasonlít a felszínire. Bár mókás a rajzfilm, így gyerek is élvezi, alapvetően mégis csak az leli legfőbb örömét benne, aki meglátja az abszurd humor gyöngyszemeit. A rajzfilm megalkotója egy tengerbiológus volt, gondolom, annak legelszálltabb fajtájából, így nem véletlen a produktum. Mindig is mondtam, a szakbarbárságból kitörő biológusok a legveszedelmesebbek, így jobban jár a világ, ha maradnak az üvegburájuk menedékében, mint Szandi, a kutatómókus. Külön érdeme a sorozatnak, hogy úgy tud hódítani a popkultúrában, hogy gyermekien őszinte maradt, nyoma sincs trágárságnak és ivartájéki humornak. Egyszerűen csak vicces…

Belizár 10 pontot adott a tételre.