joszif | 2009.12.03 17:11 | hasznosság: hasznos (100%)

Ki ne hallot volna a 2004es év egyik leghatalmasabb csodájáról? Mindenki a Doom3at, WoW és a Half Life 2t várta, amikor hirtalan az Ubisoft kiadta a CRYEngine elsoszülött játtékát, a Far Cryt. Rögtön mindenkinek magakadt a szeme a rafikán, amit csak a Doom3 és a HAlf Life 2 tudott csak hozni, de ok mind egy-egy sorozat kiemelkedo darabjai voltak. És valóban, a grafika nemkis erossége lett a játékoknak, így 2004ben már igencsak nagy szerepet hozott a redszerigény megteremtésében is. A játéktér bejárhatóságának mérete és kidolgozottsága, a víz addig nemlátott modellezése, mind-mind új korszakot nyitottak a PCs játékipar történelmében. Ha mai szemmel belegondolok, hogy mit is jelen egy régi, mégis tökéletes 3Ds játék, ahol már a grafika is közbelép, a Doom, Quake és a Half Life mellett ezt a játékot tudnám felsorolni. A végigjátszási idot is sikerült igen sok, 13 órára emelni, ami ilyen grafika mellett igen nagy szó. Honosítást is készítettek hozzá, valamint kismillió patchet. Ha valaki még nem próbálta, akkor annak most elmondanám, KIHAGYHATATLAN DARAB, és ha nem hisz, hát üsse be a googleba, hogy "2004 top game" és láss csodát, ottvan! Gondoljunk bele, ebbol a fejlesztocsapatból jött létre a mai Crysis és Far Cry, nemsokat változtak, még mindig világelsok a toplistákon!


joszif még nem pontozta a tételt.

BandiBuilder | 2009.10.15 15:16 | hasznosság: hasznos (100%)

Ez a játék kiváló grafikájával hívta fel a játékos közösség figyelmét. A játék fejlesztői teljesen új alapokra fektették a játékot és nem követték azt az általános szokást, hogy valamelyik népszerűbb játék (Unreal, Quake) motorját megvásárolva készítették el a játékot. A játék gépigénye furcsa mód nem volt olyan nagy, mint amilyent a nyújtott grafikus élmény mellé várhattunk volna. Egy közepesen erős játék gépen is csodálatosan futott. A játék története másodlagos, a lényeg a hatalmas, többé kevésbé szabadon bejárható területen, valamint a közlekedési eszközökön van. A fegyverkínálat nem a legjobb (sok felesleges, nem szívesen használt darab) és az ellenség sem „gondolkodik” túlságosan sokat (de azért igyekszik). A járművekről: van minden amit csak el lehet képzelni (bicikli nincs ). A legviccesebb egy sárkányrepülő, amivel néhány alkalommal Bondosan léphetünk meg a szorult helyzetünkből. A terep ugyan nem túl változékony (végig őserdős, dzsungeles), de monotonnak semmiképpen nem nevezném. Tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha a szabadban kirándulnánk. (Azért én arra buzdítok mindenkit, hogy inkább tényleg kirándulni menjünk. Egészségesebb is és a valódi élmény az elménket sem károsítja, sőt!) A környezet korlátozottan befolyásolható (fákat pl. nem lehet kirobbantani a helyükről, de azért a lövések meglátszanak a tereptárgyakon. Aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik és szereti az ilyen jellegű akciójátékokat, azoknak nyugodt szívvel tudom ajánlani. A grafikai élmény véleményem szerint sok mai játékkal felveszi a versenyt és így 5 évvel a megjelenés után igen kedvezően hozzájuthatunk.

BandiBuilder 7 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2009.02.10 21:10 | hasznosság: hasznos (75%)

Amikor öt évvel ezelőtt az asztali gépem játék-fronton a nyugdíjazását kérte, azt mondtam: oké, de a Far Cry-t meg a Doom 3-at még végig kell csinálnod akkor is, ha belegebedsz. Szánalmas beállítások mellett, de böcsülettel meg is birkózott velük, és azóta új gámékkal nem is nyaggattam, inkább nosztalgiáztam, és elővakartam a Diablo 2-t, meg a CMR2-t. Utolsó FPS-élmyényeim közül az utóbbin jól elszórakoztam, de felejthető volt, viszont a másik örök klasszikusként lopta magát a szívembe. Néhány napja eszembe jutott: le kéne tesztelni az új laptopot; vajon mit mond erre a játékra, ami akkoriban még a legerősebb vasaknak is feladta a leckét, és amit szegény öreg gépem szaggatva, nyögve vonszolt a hátán.

No, a laptop virgoncan futkos alatta, így remek minőségben élvezhetem azt, ami még lebutított változatában is lenyűgözött. A Far Cry megjelenésekor a PC-ből kicsikarható látvány non plusz ultrája volt; forradalmi újításként hatalmas tereket lehet benne bejárni, pazar környezetben. A helyszín a Csendes-óceáni szigetvilág, sok vízzel, buja növényzettel és változatos felszíni alakzatokkal – itt kell valami gyagyabák sztori keretében osztanunk a fájdalmat. Emlékszem, amikor elkezdtem játszani, és észrevettem, hogy át lehet úszni egyik szigetről a másikra, könnybe lábadt a szemem, hiszen kis túlzással az FPS rajongó egészen addig katakombákban való bóklászáshoz szokott, és napvilágot csak mutatóba látott.

A Far Cry az elképesztő látványvilág mellett egy kőkemény taktikai súter élményét nyújtja, ahol a Doom-féle eszelős rohangálással nem jutunk messzire. Ehelyett lopakodással, a lecsapás megfelelő időpontjára való türelmes várakozással, és a tereptárgyak maximális kihasználásával boldogulhatunk. A játékmenet elég lineáris, ügyességi feladatok, fejtörők nincsenek. A feladat az ellenség legyűrése: sok és agresszív élőerő, human és monsta vegyesen. Mellesleg utóbbiak okán végképp nem panaszkodhatnak az adrenain-fröccsökre vágyók. Öt nehézségi fokozat közül választhatunk, én eggyel a legdurvább alatt nyomom (veteran – pont az ilyen vén faszoknak való) – nehéz, mint a rosseb; izzadok, mint kutya a kínai konyhán.

Bár a Crysist még nem láttam, de szerintem a Far Cry grafikája még ma is ütős, és bár a sztori silány, és az agyunkat sem kell erőltetni á la Half Life, viszont a kiváló fizika, a remek helyszínek, a vezethető járművek (terepjáró, motorcsónak, sárkányrepülő), és az izgalmas harci szituk hatalmas élménnyé, a műfaj egyik legjobbjává teszik. Nem is szaporítom tovább a szót, megyek, és ismét megpróbálom kifüstölni a kommandósokat a japán erődből.

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.