kudurru | 2009.02.16 22:36 | hasznosság: hasznos (100%)

Liszt- és étolaj-adományok, valamint nőnapi szegfűk fejében képes a legvisszataszítóbb és legbecstelenebb létformákat is politikai vezető pozíciókba segíteni, ezért elkönyveltem, hogy a magyar nyugger első számú ismertetőjegye pszichés apparátusának renyhe működése. Ugyanakkor mindinkább elbizonytalanít az a tény, hogy tömegesen veszik fejükbe, hogy magukba szíják a számítógép- és Internet-baszkurálás rettentő tudományát. Igen jó szemmel felismerték egyrészt ennek érdekes, izgalmas voltát, másrészt gyakorlati jelentőségét, azaz, hogy ilyen ismeretek hiányában manapság csak szánalmas balfaszként tenghet-lenghet az ember a világban. Szóval mégsem annyira hülyék.

Törekvésük igen dicséretes, de szegények nincsenek könnyű helyzetben, mert teljesen más rugóra jár az agyuk. Viszont meglepően szívósak; láttam például egy nyolcvanéves nyugdíjas főorvost, aki két hónap alatt sem jutott el addig, hogy kettőt kattintva megnyisson egy alkalmazást, de nem adta fel, kapart keményen. Tanítani őket ennek megfelelően irtózatos feladat, a nehézségeket azonban könnyen feledteti az idős emberek rácsodálkozása a kitáruló digitális világra. Megjegyzendő, hogy bizonyos szempontból sokkal könnyebb az okításuk, mint a fiatalabb korosztályoké, mivel motiváltak, tisztelettudóak, nem próbálnak égő csikket dobni a hajamba, mint azt egy ismerős tanárral nemrég megpróbálták, és nyűgös rokonaik sem tiporják meg a fejemet.

Az írott tananyag az idősebbek számára kulcsfontosságú, és akad is a piacon könyv dögivel, csak éppen nem nekik íródtak. Mint ahogy a tanfolyamok többsége is teljesen elbaszott metódus szerint folyik; mi a fenének kell gépiesen beleverni az OKJ-s meg ECDL-anyagokat olyan 50–60 éves kezdőkbe, akiknek eszük ágában sincs passzust szerezni, egyszerűen csak tanulni szeretnének? Majd meghülyülnek a sok hasznavehetetlen marhaságtól, miközben rengeteg fontos és egyszerű dologgal nem foglalkoznak. Jó nagy pofont kéne adni például annak, aki ilyen embereket az Intézővel gyötör, ahelyett, hogy a Commanderben mutatná meg nekik a fájlkezelést.

Könyv-fronton ugyanez a helyzet: az anyagok iskolásak, unalmasak, és képtelenek szelektálni: mi az ami belemegy negyven fölött a búrába, és mi az, ami nem. A Fel a netre, öregem! ezen az elhanyagolt terepen próbál elplántálni valami újat és előremutatót – teljes sikerrel. A szerző egy nyugdíjas mérnök, aki világosan, érthetően közli remekül megválogatott mondanivalóját. Mivel tud a célközönség fejével gondolkodni, soha nem bonyolódik bele obskúrus dolgokba, csak annyit tálal, amennyivel már el lehet boldogulni, miközben a leegyszerűsítés, a tananyag erőteljes meghúzása soha nem csap át pongyolaságba.

A Fel a netre, öregem! elsőrendű tananyag a számítógéppel/Internettel ismerkedők idősebb generációi számára, s ugyanilyen nagy segítség azoknak is, akik tanítják őket. Nem csoda, hogy viszik, mint a cukrot; remélem Mayer István hülyére keresi magát vele. Nem irigylem tőle, mert nagyon megérdemli.

kudurru 10 pontot adott a tételre.