Belizár | 2009.02.22 11:56 | hasznosság: hasznos (100%)

Medieval punks

Ez a zene a reményt ébresztő példa arra, hogy egy olyan büdös könnyűzenei mocsárvilágban is - mint a teuton popipar – teremhet valami nagyon jó, valami nagyon érték. A svábok zenei közizlésficamáról, amely a magyart is meghatározza, már az elfajzott népzenéik árulkodnak, de gondolhatunk akár a jelenkor olyan nagyságaira is, mint a Tokio Hotel.
Talán éppen eme bűzös, nyúlós-ragadós dagonyával szemben erősödhet meg leginkább az ellenzéki kultúra ott, ahol a kisebbségi zenehallgatók létszáma is elég nagy ahhoz, hogy képes legyen eltartani az ilyen „elfajulásokat”. Gondoljunk csak az Einstürzende Neubauten féle muzikális terroristákra… Mások a múltba fordultak, és kialakult egy olyan irányzat, amelynek szerintem legjobb művelői a germánok földjén teremnek. Közülük is kiemelkedik a Corvus Corax, amely végre nem a sötétséget találta meg a középkorban, ennél fogva zenéjük színpompás, dinamikus, profán és életigenlő. Vagyis, attól, hogy a középkort idéző zenét prezentálnak, senki se számítson gótikusan suicid setétségre, unalmas szerzetesi kántálásra, vagy éppen a modern művészek által rekonstruált, hallgathatatlan, ősinek gondolt zűrzavarra. Ez egy váltakozó hangulatú, hol vidám, hol szomorkás, de mindvégig pörgős zene, amelyről el tudjuk képzelni, hogy valóban élvezték az eleink. Az együttes tagjai ráadásul megteszik nekünk azt a szívességet, hogy nem fülsértő német nyelven énekelnek, hanem latinul, ófranciául, és egyéb, ma már egzotikus, ehhez a zenéhez jól illő nyelven danolásznak (egyféle zenét tudok, ahol a dájcs tényleg üt: a Rammstein féle ipari popmetál).

A Corvus Corax szellemében eredetileg is a Carmina Burana világára épít, így várható volt, hogy előbb-utóbb előhívják a Cantus Buranus projektet. A fogadtatás olyannyira pozitív volt, hogy egy „hagyományos” album után jöhetett a folytatás. Bár az ember eleve mindig tart a sorszámmal ellátott zenei művektől, és nem véletlenül a bőr többszöri lenyúzásának fájdalma sejlik fel képzetünkben. Szerencsére, a Cantus Buranus II. jó. Sőt, nekem jobban tetszik, mint az első, bár az sem volt semmi. A tapasztalataikat jól hasznosították, ennél fogva összefogottabb, koherensebb alkotásnak tűnik számomra, olyan ütős számokkal, mint a De Mundi Statu.

Nem tudom, kis hazánkban lesz-e valaha eme stílusnak ugyanolyan megbecsülésnek örvendő művelője, mint amilyet a Corvus Corax - nem érdemtelenül - kivívott magának. Bár volt Vágtázó Halottkémünk, most van Csodaszarvasunk, amely szintén igyekszik megmutatni, hogy a Zene sokkal több annál, mint amit a rádiók és tévék, középszerű iparosok ontanak magukból, és persze, amit fogyasztunk minden igény nélkül, nem sok reményünk lehet. Miért pont ebben lennénk igényesek?

Belizár 10 pontot adott a tételre.