Marrakech | 2009.03.23 09:39 | hasznosság: hasznos (80%)

Amikor megláttam a könyvet, gondoltam, ezt megveszem, hiszen mint állatkerti kiadvány, mégiscsak illik a könyvespolcomon tudni. Aztán hallottam egy olvasó véleményét róla, és úgy döntöttem, hogy talán jobb lesz, ha tőle kérem kölcsön… Így is tettem, és azt hiszem, jól tettem!

A szerző a Fővárosi Állat- és Növénykert (ha úgy jobban tetszik: a Budapesti Állatkert) korábbi főigazgatója, tehát a hazai állatkerti szakmának egyik kiemelkedő alakjának lehet nevezni. Ezek után már a könyv legelején (a 13. oldalon) szembetalálkoztam egy olyan ordító hibával, ami komoly szakmaiatlanságot feltételez: a kis pandát koatinak nevezi (amely utóbbi név valójában az ormányos medve elnevezése).
Pár oldallal később pedig az az érzésem támadt, hogy Holdas doktor már legalább egy évtizede nem járt az állatkertben, és a Nagy-szikla felújításáról is csak a hírekből értesült. Ez az érzés egyébként folyamatosan visszaköszönt a könyv lapjain, hiszen úgy ír pl. a pödröttszarvú kecskéről vagy éppen a fekete özvegyről, mintha azok jelenleg is élnének a Városligetben, pedig valójában már több mint 20 éve, hogy nem mutatja be őket a pesti zoo. Így egy kicsit olyan hatása van a kötetnek, mintha egy régi kéziratot porolt volna le a szerző, és azt próbálta néhány kiegészítéssel aktualizálni. Azonban a Holdas főigazgatósága óta eltelt több mint két évtizedből egyetlen anekdota sem szerepel a könyvben. A történetek nagy része egyébként így már ismertek azok számára, akik a nyolcvanas-kilencvenes években megjelent hazai állatkertes könyveket (köztük Holdas: Állatkertjeink lakóit) olvasták.
A végén lévő fejezetben, mely azokat a fajokat veszi számba, amelyek a szerző szerint soha (vagy legalábbis belátható időn belül) nem lesznek bemutatva az állatkertben, elég rendesen beleszaladt a témába. Pl. a 2008-as megjelenésű könyvben azt írja, hogy „Budapestre csak valami különleges szerencsével kerülhetnének komodói sárkánygyíkok”. Nos, azért nem hinném, hogy különleges szerencsének lehet azt nevezni, hogy éppen 2008-ban érkezett meg a komodói varánusz. Ha pedig hinni lehet a szakmai pletykáknak, akkor a „valószínűtlen, hogy valaha is kerülhetne Pestre koala” kijelentést is hamarosan bebukja...

Ami magát a könyvet, formailag illeti: engem kiadásában is azt a nagyjából 20 évvel ezelőtti kort idézi, amikor a történetek java játszódik.
Egy állatkertes kiadványt én gazdagon illusztrálva tudok csak elképzelni: nos, ebben a könyvben nem törekedett a kiadó arra, hogy jelentős vizuális élménnyel gazdagítsa az olvasókat, de az a néhány kép, ami bekerült a kötetbe, azok sem feltétlenül lennének kiadásra érdemesek…

Tehát ha valaki a 10-20 évvel ezelőtti, a Budapesti Állatkertről szóló kiadványokat nem olvasta, annak kiváló hiánypótlás lehet ez a könyv. Aki azonban valami újdonságot szeretne olvasni, az keressen valami mást a könyvesboltokban/könyvtárakban. Én sem bánom, hogy csak kölcsönben volt nálam a könyv, és a 4.800 Ft-os árán inkább valami más olvasnivalót vásárolok.

Marrakech 4 pontot adott a tételre.