Otto Katz tábori lelkész | 2009.09.26 21:00 | hasznosság: hasznos (100%)

Zsugorodó máj; öblös pina; mosdatlan száj, óriás egó. Ezekből az alkatrészből áll Spiegelmann Laura, e fiktív napló főhőse/szerzője. A blogbejegyzésekből (http://lauramanga.blog.hu) egyberostált könyv egy éve elég nagy port vert fel, de jellemző módon én csak most olvastam, lehet, hogy már nem is foglalkozik vele senki – mindegy.

Bár nem egy laza lektűr, mégis jókora publikum mozdult rá: a botrányra, zaftra éhes massza az ordenáré nyelvezetet, a tradicionális faszverők a testiség naturális ábrázolását, a verbális faszverők a szerző kilétének makacs titkolását kapták. Utóbbiak, néhány tucat filosz a legrosszabb fajtából, lelkesen cibálta a közéjük vetett rongyot: vajon ki ez a Spiegelmann Laura, illetve, hogy Spiegelmann Laura Garaczy László-e?

De hogy úgy általában milyen a könyv, azt valahogy nem nagyon boncolgatták, részben azért, mert mindenkit kielégített a neki vetett fícsör, de leginkább azért, mert nem jobb gyenge közepesnél, és egyáltalán nem érdemes arra, hogy mint irodalmi teljesítménnyel foglalkozzanak vele.

Laura belead apait-anyait: a fenti személyleírással adekvát módon permanensen iszik, baszik, és siránkozik, hogy nem baszhat még többet. El tudtam olvasni, de felváltva untam és idegesített, még szerencsére, hogy csak 160 oldal. A sokk-kultúra szavatossága lassan lejár, ugyanúgy, ahogy a szélsőséges individualizmusé, a létcéljukat a szabadosságban megtaláló, tartás nélküli embereké is. Mocskos szájú, neurotikus zsidó csajnak lenni már nem menő, akarom mondani: édeskevés.

Otto Katz tábori lelkész 4 pontot adott a tételre.