Belizár | 2008.12.29 13:40 | hasznosság: hasznos (75%)

Összeesküvések szülte összeesküvés-elméletek szülte összeesküvések

Egy – ma már ártalmatlannak tűnő, akkor vérkomoly - összeesküvés eredményezte ünnep kapcsán jutottam eme könyvhöz, amelynek témája régóta foglalkoztat, és amelynek eddigi legátfogóbb mesterműve regény formájában íródott meg (Eco Foucault-ingájára gondolok). Nos, a végezetül bekezdést előre hozva, a jelen tudományos szemszögből megírt mű meg sem közelíti szépirodalmi babérokkal is rendelkező társát, bár a rengeteg érdekes információmorzsa miatt azért érdemes rajta keresztülverekednünk rajta. Például most először olvasok arról, mennyire erős a japán antiszemitizmus – ilyen erővel mi Európában a mandzsukat tehetnénk felelőssé a világhatalomra való törekvésért.

Bár érezhető az író igyekezete az összeesküvések objektív meghatározására, alapvetően csak a felszínt karcolja. Több olyan aspektust kihagy, köztük olyan meghatározókat is, mint az emberi psziché (szociobiológiai és pszichológiai megközelítéssel egyaránt), így nem is csoda, hogy éretlenek a definíciói. Tudatos marxista is megirigyelhetné, ahogy az író leszűkíti a saját mozgásterét, és megpróbálja a sablonjaiba betuszkolni az érvrendszerét, amelyet körforgásszerűen ismétel újra és újra. Alapvetően a két alapfogalom tisztázását sem tudja rendbe tenni, pedig nagyon törekszik rá, vagyis, hogy az összeesküvés a valós, az összeesküvés elmélet pedig a fantázia terméke. Pedig – éppen a könyv alapján is látható – egyáltalán nem éles a határvonal, maga az összeesküvés-elmélet is egyfajta összeesküvés. A másik hiba, hogy a történelmi összeesküvések hatalmas halmazait – isten tudja milyen megfontolásból - kettőre szűkíti: antiszemita és titkostársaságira.

Pedig az összeesküvések és összeesküvés-elméletek - egymást feltételező tényezőkként - ennél jóval szélesebb körűek, és vesznek részt a humán viselkedés alakításában, egy halmazba tartozva előítéletekkel, dominancia-viszonyokkal, hittel, klikkesedéssel, és a többi pozitív és negatív hatást egyáltalán eredményező nyavalyánkkal. Az összeesküvés benne van a génjeinkben, ösztöneinkben, hiszen az embernek céljainak (az erőforrások) eléréséhez társakra van szükségese, többnyire másokkal szemben. Összeesküdtünk a múltban azért, hogy kié legyen a mamutvese, most azért, hogy ki kerüljön a cégnél jobb pozícióba.
Az emberi elme egyáltalán nem spirituális, hiszen mindenben ok-okozati összefüggést keres, ha meg az aktuális tudása szerint nem tud, kitalál valamit, amit el tud fogadni (ami miatt spirituálisnak tűnik). Okozóként istenekkel, szellemekkel, és igazi vagy nem létező ellenfelek valós vagy elképzelt rosszakaratával népesíti be a tudatát. Ez utóbbiak az összeesküvés elméletek iniciális pontjai, amelyek feljogosítanak minket az ellenösszeesküvésre: ha az ellenséges törzs varázslója hozta ránk a kólikát, majd mindjárt varázslunk mi is ellenük egyet!
Ebből kifolyólag a történelmünk, vallásaink, mítoszaink tömve vannak összeesküvésekkel és annak feltételezéseivel: latin triumvirátusok sora, Isten Noét beavatva fullasztja meg az emberiséget, a modern idők kartelei…

Nos, ez a könyv ezekkel nem foglalkozik. Nem foglalkozik Európa legnagyobb és legmeghatározóbb összeesküvés elméletével, a boszorkánysággal, pedig annál kevés jobb mintadarabot dokumentáltak. De igazán azokkal sem foglalkozik, amiket példaként kiválaszt, a fasiszta és kommunista összeesküvésekkel, amelyek pedig jó példáját mutatják, hogy használják fel az összeesküvésektől való félelmeket a valós összeesküvések. A titkos társaságoknak csak a vélt hatalmával foglalkozik, valós történetükkel és szerepükkel annál kevésbé (pedig a nekik feltételezett hatalom legalább olyan csábító volt, mint taszító). Annál többet foglalkozik az amerikai belpolitikai élet csurkáival és slotáival, amely azért nekünk kissé távoli és pehelykönnyű ügyek. Több helyütt tartalmaz tárgyi tévedéseket, például Marx zsidó voltát, mint összeesküvés elméleteket gyártók vádaskodásának írja, Hitlert pedig leszobafestőzi. Teljesen a nyugati politikai sztereotípiákra épít, a buta agresszív szélsőjobboldalt szembeállítva a rafinált, de nem kevésbé gonosz szélsőballal. Mi persze, itt Keleten tapasztalatból tudjuk, hogy nem igaz. Annyiból viszont érdekes volt a könyv, hogy némileg felülbírálhassuk a mi Nyugatról alkotott sztereotípiánkat. Az ottani hülyék ugyanolyan hülyék, mint a mieink, talán csak a demokrácia védekezőreflexe hatékonyabb.

A könyv amúgy, bár lehet, ez a fordítás vétke (nem hiszem), elég száraz, és humortalan - a füljegyzet dicsőítésére rácáfolva. Mondjuk egy tudományos műben ez nem nagy vétek, persze, azért örülünk, ha élményszerű a tudás közvetítése.

Egy demokráciában az összeesküvés csak negatív tartalommal telítődhet, ezért fontos beszélnünk róluk, feltárni őket, de anélkül, hogy meddő elméleteket gyártva magunk is összeesküvőkké váljunk. Erre csak egy érett és nyílt társadalom képes, ami mi nem vagyunk (nemcsak mi, magyarok). De változhatunk, ezért is lenne szükség objektív és hiteles, tényekkel alátámasztott tudásra. Ebben ez a könyv nem tud segítségünkre lenni, de a téma és mélyebb értelmezések iránt felkeltheti az érdeklődést.

Belizár 5 pontot adott a tételre.