Belizár | 2010.02.05 20:12 | hasznosság: hasznos (100%)

Elvtársi buzulás

Van-e annál szebb szerelem, mint amit két tisztes, küzdelemben megőszült harcostárs érezhet egymás testmelege iránt? Forró ajkaik egymáshoz tapadása nemcsak az eszmék közösségét, hanem egy igaz szerelmet hirdetnek, egy olyan mély vonzalom katartikus megnyilvánulását, amelyet szakadék választ el az imperialista bábok hideg kézrázásától. A néphatalom erotikája egyáltalán nem a nyugati mocsadék pornográfiája, itt sokkal, de sokkal többről van szó. Az elvtársi szerelem éltető ereje nedvezi az epedő ajkakat és éltesen is virgonc nyelvecskéket, hidat képezve ama energiáramlásnak, amely balzsamként tölti fel a rendszert uraló múmiák pangó véredényeit. Amíg a csók szenvedélye kitart, nem kell félnetek elvtársak, a szerelmünk mindent legyőz – üzeni a fotó. Erősebb ez a csók, mint a kettéosztott nép egységbe forrásának vágya, erősebb a titkosrendőrök és besúgók lelkiismereténél, erősebb a népek szabadságvágyánál.

Legalábbis, akkor, a hetvenes években így tűnt. Egy betonbiztosnak tűnő rendszerben, ahol a változás lehetetlensége bénította az emberek akaratát és szabadságvágyát, és hajtotta a megalkuvás igájába a lelkeket. Azóta tudjuk, nincs olyan, ami nem változhatna. De vajon eltűnt-e ez a nagy szerelem is? Tartok tőle, nem… A posztkommunizmus tovább fog élni, mint maga a kommunizmus.

Belizár 8 pontot adott a tételre.