Belizár | 2007.07.27 07:04 | hasznosság: hasznos (80%)

Bár elég morbid dolog egy ember haláláról készült képről véleményt írni, megteszem, mert az egyik legjobbnak tartom a fotóművészet történetében. Pedig nyilvánvalóan a véletlen műve a kép, mint ahogy általában a legjobb fotók ilyenek, itt nincs semmi előzetes mesterkélt beállítást, bűvészkedés a fényekkel, „kérem, Katona Úr, lépjen kissé balra, mert nem látszik a háttérben a templomtorony!” Nem, Capa döbbenhetett meg legjobban, hogy bajtársa hirtelen összeesik, jobban, mint maga az áldozat. A pillanat lett itt elkapva, amely az életet elválasztja a kérlelhetetlen végétől, a haláltól. A Katona ezen a képen nem hős, csak egy áldozat, ugyanolyan, mint minden más katona, akit hirtelen letaglóz egy golyó, még arra sem marad ideje, hogy meglepődjön. A tragédiának az unalmas, változatlanságot sugárzó háttérrel való kontrasztja teszi még abszurdabbá a történetet, olyan abszurddá, mint maga a háború, amelyben az embereknek ilyen hülye módokon kell meghalniuk.

Belizár 10 pontot adott a tételre.