Soma, azaz becsületes nevén Spitzer Gyöngyi, Debrecenből indult "meghódítani a világot". Ugyanis már gyermekkorában fejébe vette, hogy őbelőle művésznő lesz. Arra viszont álmában sem gondolt volna, hogy éppen az éneklésben fogja kibontakoztatni tehetségét, s hogy jazz-énekesnőként fogja megismerni őt az ország. Már csak azért sem álmodozott ilyen karrierről, mert 16 éves koráig állandóan légcsőhuruttal küszködött, köhögött éveken keresztül, s mert mély hangját a szülei "medvehang"-nak titulálták. Ha csak tehette, kerülte, hogy énekelnie kelljen. Annál inkább vonzotta őt a rajzolás és a színészkedés. Több száz verset tanult meg kívülről, s imádott szavalóversenyekre járni. Az irodalmat egyébként is a "saját terepének" érezte: kamaszkori éveiben a könyvek jelentették neki azt a világot, ahol kibontakozhat: a valóságban, osztálytársai között ugyanis állandóan különcnek érezte magát, amiért magasabb és súlyosabb társainál, és a tetejébe még nem is beszél tájszólásban, mint ők.

Érezte azonban, hogy a félrevonulás, a világ elől elbújás nem neki való, egyre határozottabbá vált abbéli meggyőződésében, hogy művésszé kell válnia. Lázasan készült a színművészeti Főiskola felvételijére, de nem sikerült első nekifutásra. Hamarosan azonban lehetőséget kapott, hogy egy debreceni színtársulatban szerepeljen. Nem volt számára kérdés, hogy megragadja a lehetőséget. Így kezdődött el tulajdonképpen Soma művészi karrierje, ami eleinte bizony igen rögös úton vezetett.

Családi támogatás híján ugyanis fenn kellett valahogy tartania magát, munkát kellett keresnie. Valami elképesztő, hogy miféle munkahelyeken fordult meg huszonéves korában! Volt jegyellenőr, takarítónő egy múzeumban, pincérlány - és ekkor még csak a legkönnyedebb munkákat említettem. De annyira elszánt volt, és annyira tudta, hogy mit akar az élettől, hogy ez sem téríthette el a céljától.

Debrecenből hamarosan Pestre ment, hogy ott próbáljon szerencsét: folytatódott a robotmunka, és továbbra is ostromolta a Színművészeti Főiskolát. Ugyan nem vették fel, de az egyik felvételi alkalmával hívták fel a figyelmét arra, mennyire kellemes, jó hangja van, s hogy érdemes lenne képeznie, s énekléssel foglalkoznia. Somának sem kellett több, felkeresett egy énektanárt, s egy év múlva már a Zeneművészeti Főiskola Jazz tanszakán találta magát. Soma nem az a típus, aki szeret elkényelmesedni, így hát már hallgató éveiben koncerteket szervezett magának - nem kis sikerrel. S hamarosan bevonult a köztudatba. Különös, szókimondó, nyílt természetére hamar felfigyelt a média is: eleinte rádiós műsorokat kezdett vezetni, mostanában pedig egyre gyakrabban felbukkan a televízióban is, sőt, már könyve is jelent meg, amelyben saját írásait, verseit adta ki.

Igazi szerelme mégis az éneklés maradt, s a zenében is arra törekszik, hogy egyéni hangon szólaljon meg. Mivel kedvenc műfaja a jazz, nem kalandozott el messzire tőle, a klasszikus jazz-zel szemben azonban inkább a modernebb hangzásvilág vonzza.

Mindezek mellett Soma büszke édesanya, s a keleti filozófiák híve és hirdetője. Ez persze mostanában nagy divat, Soma esetében azonban ez semmiképpen nem üres póz. Ő semmit nem csinál divatból, igazi egyéniség. Ez pedig tény: ha tetszik, ha nem.

(forrás: Sulinet.hu)

Kapcsolódó weboldal: http://www.somamamagesa.hu