Otto Katz tábori lelkész | 2009.10.19 11:32 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Szeged nagy, és irgalmatlan sok étterme van, ehhez képest alig van köztük olyan, ahová szívesen járok, vagy amire azt mondanám, hogy na, ezt kipróbálnám. A Bolero tett egy kirándulást a csúcsgasztronómia mezején, de mire letesztelhettem volna, visszahúzta gyengéd keblére a középszer. A Régi Hídhoz címzett vendéglő az egyike azon kevés szegedi éttermeknek, ahová bármikor szívesen betérek. Közel sem hibátlan, de jó néhányszor jártam itt, és még soha nem csalódtam.

Az étterem Szeged belvárosában, forgalmas, de hangulatos környezeteben található. A berendezés a múlt század elejét, vagy a fene tudja mit idéz, kétségtelenül egyéni, de nekem túl eklektikus, bizarr; engem kissé idegesít. A kerthelyiség viszont jó, ott nagyon szeretek üldögélni. A kiszolgálás elég hullámzó színvonalú; többnyire kompetens, viszont ahányszor csak ott voltam, bosszantóan bizalmaskodó volt.

A körítéstől tehát nem vagyok elájulva, viszont a kaja az teljesen okés. Az ételek nagyon háziasak, ízletesek, mindannyiszor igen jókat ettem-ittam, és nagyon elégedetten távoztam. Elsősorban magyar konyhát visznek, de nem a megszokott, évtizedes klisékbe belecsontosodott fajtát, hanem annak egy jópofa ötletekkel korszerűvé varázsolt változatát. Az adagok bőségesek, de nem otrombák, az árak normálisak. Nagy rajongója vagyok a sült csülöknek, és azt itt igen jól készítik, többféle változatban is. Egyik emlékezetes élményem a Favágó csülök: pirított csülök-szeletek sonkás, gyöngyhagymás, tejfölös raguval. Ajjaj, máris folyik a nyálam, azt hiszem hamarosan ismét el kell mennem a régihídba, csülköt zabálni.

Otto Katz tábori lelkész 7 pontot adott a tételre.