themikka | 2008.11.13 15:26 | hasznosság: átlagos (62.5%)

„Ami új, az rossz” – Pozsonyi Ádám Új könyve

Pozsonyi Ádám kétségkívül egy érdekes figura. Mai környezetünk és gondolkodásmódunk számára tulajdonképpen polgárpukkasztó jelenség, pedig ő maga kőkemény konzervatív értékekre hivatkozik - ami ugyebár a lehető legtávolabb áll a polgárpukkasztástól. Értelmezhető rá a „előremutató, forradalmi” kifejezés, mégis ő maga sokkal inkább „hátramutató és nem forradalmi”. Azáltal sokkolja az embert, hogy új kontextusba helyezi korunk jelenségeit, mégis e kontextus régi: a modern, felvilágosult kor előtti normák nézőpontja. Zenekara, a Tekintetes úr is ennek szellemében működik: konzervatív punkzene. Pozsonyi szellemiségének lényege röviden összefoglalva: ami új, az rossz, azaz, álláspontja szerint minden modernizáló, emancipációs, vagy előremutató folyamat alapvetően elítélendő. „Hogyan pukkasszunk liberálisokat?” című kötetében, melyben különféle publikációi voltak olvashatóak, erre jó pár példát találhattunk.


Köztük is egyet, melyben a „Trans-Sexual Express” nevezetű kiállításról írt beszámolót, már akkor különösen érdekesnek tartottam, mert ezen írásában Gárdonyi Géza hősét, Göre Gábort emelte be maga mellé képzeletben, hogy együtt járják végig e szabadelvű kiállítást. Göre Gábor, a józan paraszti ész megtestesítője, a maradiság netovábbja – Pozsonyi számára a legideálisabb figura, hogy szembeállíthassa a modern kort a dicsőbb régivel. Eme kis publikáció ötletessége, gúnyos humora számomra igen maradandó élmény volt, így nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy Pozsonyi új kötetet tervez, melynek címe: Göre Gábor, mint filozófus. Az említett írás alapján valami hasonló anekdotikus, elbeszélő jellegű műre számítottam, melyben Göre Gábor tényleg közvetlenül jelen korunk konkrét dolgaira reagál, ám sajnos csalatkoznom kellett.


Pozsonyi eme műve az előbb említett írással ellentétben nem elbeszélő, hanem inkább esszéisztikus jellegű, ami tulajdonképpen önmagában nem is lenne baj, ha nem hiányozna belőle az a humorosan gúnyos hangvétel, ami Pozsonyi eddigi írásait jellemezte. Ez a könyv tulajdonképpen egy amolyan jól szerkesztett gyűjteményes kiadása mindannak, ahogy Pozsonyi gondolkodik. Bár ez elveihez mérten („ami új, az rossz”) nem róható fel neki, azonban magához képest sem mond semmi újat. A technológiai fejlődés, az emancipáció, az egyenlőség és jó pár hasonló ún. „kényes témát” jár körül saját nézeteinek megközelítéséből, s mindezt egy-egy Göre Gáborról szóló Gárdonyi idézettel illusztrálja. Ha most azt mondanám: ez a könyv ennyiből áll, tulajdonképpen le is zárhatnám ezt a kritikát, azonban nem akartam ennyi alapján elítélni e művet, így nem adtam fel további tanulmányozását.


Ha el is vonatkoztatunk attól, hogy egyetértek-e azzal, amit állít, avagy sem, (ez személyes meggyőződés kérdése és nem hinném, hogy idetartozik) akkor is néha feltűnik az embernek, hogy a szerző egyes esetekben apróbb logikai ellentmondásokba kerül önmagával. Ilyen például az, hogy egy helyütt elítéli, máshol a fehér ember természetszerű felsőbbrendűségét igazoló erőként mutatja be a technológiai fejlődést. Nyilván van magyarázat minderre, és nem oly ellentmondásos, mint amennyire annak tűnik, ám ezen dolgok sokszor megakasztottak az olvasásban, hogy akkor most hogy is van ez?


Ezzel persze igazából nem is lenne oly nagy gond, ha nem érezném úgy, hogy a szerző ezt most véresen komolyan kinyilatkoztatja. Eddigi munkáiban az volt nagyon szimpatikus, hogy gúnyos, valahol abszurd humorával mindvégig könnyeddé tette fejtegetéseit, mégis tisztán lehetett érteni, mindennapjaink mely furcsaságával kapcsolatban kívánja felnyitni a szemünket. A humor most hiányzik, egyedül a csupán idézetekben szereplő Göre Gábor szolgáltatja a humor forrását. (Ezek pedig Gárdonyit dicsérik, nem pedig Pozsonyit.) Bár eme idézetek kiválasztásából, elrendezéséből érezni, mire akar a szerző kilyukadni, ezek most mégsem hatnak olyan nagy erővel.


A könyv legjobb pontja számomra még mindig a már emlegetett publikáció, mely – feltehetően az oldalszám növelése érdekében [a könyv roppant igényes megjelenése ellenére megjegyzendő, hogy a szöveg elég nagy betűvel szedett ám a kötet még így is aggasztóan vékonyka] no meg nyilván mivel közvetlenül ide kapcsolódik Göre Gábor személye miatt – ebbe a kiadásba is bekerült. A könyvvel tehát, mint mondottam, az a legnagyobb bajom, hogy szerzője túl komolyan veszi magát, s félreértés ne essék: ez önmagában nem lenne probléma, ha nem tudnám, hogy a szerző képes lenne ennél sokkalta érzékletesebben és kreatívabban megfogalmazni gondolatait. Nekem nem hiányzik, hogy Pozsonyi Ádám Platónt, Nietzschét, Kantot és más bölcseket idézzen önmaga igazolására: nincs szükség erre! Nekem az kell, hogy Pozsonyi Ádám, mint egy jó, frappáns humorú író a jóravaló, becsületes parasztember szemszögéből ízesen kifigurázza a mai kifordult világot. Ahogy ő maga mondaná: „mindenki maradjon ott, ahova való!” – Pozsonyi Úrnak én is hasonló lyókat kívánok!

themikka 6 pontot adott a tételre.