"Reggel a feleségemmel bementünk a váróba, és bepillantottunk egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, de kijövetkor láttuk ám, hogy egy közterület fenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk és megszólítottam:
"Ne szivass már köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős állampolgárra is." - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét. Ekkor lerohadt fasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket. Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat is, a fene tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak. Mindez egyáltalán nem zavart engem és feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba. Minden napra kitaláltunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez ami korunkban..."