Otto Katz tábori lelkész | 2008.10.15 21:24 | hasznosság: hasznos (75%)

2008-nak mindjárt vége, és még nem vettem magamhoz az éves akciófilm-dózisomat (1), úgyhogy össze kellett kapnom magam. Az előzetes infókon átvilágló Mad Max-reminiszcenciák miatt a Death Race pont jónak ígérkezett. A Mad Maxért ugyanis rajongok, és némi aktualitása is ígérkezett a filmnek, hiszen a világgazdaság folyamatait elnézve, maholnap mi is elkezdhetünk föl-alá furikázni valami jóféle wasteland-en úgy, hogy közben nem kerülünk ki senkit.

A Death Race-t tehát megnéztem, meg tudtam nézni. Ez már önmagában is nagy szó, hiszen jó ideje az akciófilmek 90%-át nem hogy végig ülni nem tudom, de már tizenöt perc után elkapcsolok, és inkább – akár aznap harmadszor is – megnézem a híreket. Sajnos a műfaj a legtöbb rendező értelmezésében pusztán a néző ingerküszöbéről, és az annak átugrására tett kísérletekről szól, miközben rendre megfeledkeznek arról, hogy nóvumokkal (különleges helyszínek, szituációk stb.) próbálják lekötni a szórakozásra vágyót. Mivel pedig az ingerküszöb már csak olyan, hogy könnyen edződik, vagyis emelkedik, az akciófilm-csinálók kényszerpályán mozognak: a fokozás kényszerpályáján. Többet, nagyobbat, hangosabbat mindenből. A nagy igyekezet pedig rendre ellentétes hatást vált ki, legalábbis számomra a túladagolt eksön nem izgalmas, hanem fásulttá tesz, és gyorsan elkezdek kotorászni a távirányító után.

A Death Race-t azért tudtam végignézni, mert nem akarta mindenáron űberelni a felmenőket, inkább ráment egy speckó hangulatra, amit elég jól hozott. Én ezért a világvége-hangulatért, meg a gépszörnyek száguldozásáért ültem le a Death Race elé. Többet nem akartam tőle, amit akartam, azt megkaptam, így panaszra nincs okom.

A hangulat letéteményesei (börtön, ártatlanul sínylődő, kemény öklű Grál-lovag, brutális autóverseny, véres sci-fi-cirkusz, videojáték-fíling, cyberpunk-életérzés) csupa olyan fícsör, amelyek mindegyikére huszonöt arra épülő akciófilmet tudok rávágni gondolkodás nélkül. Kopott-lopott panelek ezek, de jól beváltak, és összeszegelésükkel sikerült egy olyan atmoszférát teremteni, ami tud valami pluszt az alkotórészekhez képest. A film másik vonzereje, a monster-verdák tobzódása, szintén rendben volt. Na jó, nem csináltam össze magam az izgalomtól, de akkor is frankó volt a verseny: a masinák úgy mentek, úgy szóltak, és úgy szórták az ólmot, mint az állat (www.youtube.com/watch?v=9ixPtWYGcXQ). Akinek ezek a gépek nem dobogtatják meg a szívét, az uccu neki, máris induljon, és vegyen egy Ignist, vagy Thaliát. Az akció tehát igen látványos, ugyanakkor – mivel a darálót időnként és pont jókor leállíjják – nem válik monotonná.

A többivel (sztori, színészi teljesítmény, be nem váltott ígéretek) nem kell foglalkozni. Akciófilmbe nekem éppen csak annyi történet kell, hogy ne legyen idegesítően erőltetett. Ez nem volt az. Olyan semmitmondó, hogy szinte már el is felejtettem. Aztán nem tudom, hogy hogyan ível Statham színészi pályája, mert csak a Guy Ritchie-filmekben, meg a Transporterben láttam, mindenesetre itt nagyjából chuck norris-i magasságokban szárnyalt a művészete. Bár nem kellett játszania semmit, de azt is olyan szarul csinálta, mint egy számítógép-animáció. Nem tudom, kinek jutott eszébe, hogy ebből az ánglius fapofából akciószínészt faragjon, de mindegy, ez legyen a pályaválasztási tanácsadó gondja. A beígért dögös macákból alig mutattak valamit, ami fura, de nem baj, mert szerencsére olyan korban élünk, amikor a user néhányat kattint, és a filmebelieknél klasszisokkal jobb ribiknek még a manduláját is megkukucskálhatja úgy, hogy azok ki sem nyitják a szájukat.

Némileg azért bántam, hogy a főhős nem valami árnyaltabb karakter, meg hogy nem sötét, pesszimista véget kapott az alkotás. Sebaj, tűrhetően szórakoztam, és szerintem mindenki jól fog, akiben él a Mad Max-nosztalgia. Ja, majd’ elfelejtettem, szakít a zene, kicsit olyan, mintha Trent Reznor dobta volna össze egy reggel, csak úgy lazán, miközben kanalazta a corn flakes-t. Még magában is hallgatható – hallgatom is.


Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.