Belizár | 2008.10.29 20:54 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Mentsetek meg a celebektől!

Nincsenek jól informált ismerőseim, akik – oly sok fórumozóhoz hasonlóan – felvilágosították volna tudatlan agyamat, mekkora kamu ez a dzsungeltúlélősdi. Azonban a műsor átvezetőiben a kamerába befigyelő, ártalmatlan királypiton afrikai mivolta is figyelmeztet, most is a szokásos álrealityvel van dolgunk. A legcsekélyebb értelemmel is belegondolva, mennyire lehet veszélyes az a vadon, ahol ekkora, több tévécsatornát is kiszolgáló technikai személyzetet zsúfolnak össze, feltehetően biztonsági személyzettel együtt, akik bizton távol tartják a kellemetlenkedő csúszómászókat és argentin koldusokat? És ha már dzsungel, stílszerűbb lett volna a kellemes szubtrópusi Argentína helyett Molnár Gábor világát, a valóban nyomasztó amazóniai esőerdőt választani. Azonban, aki meglepődik és felháborodik ezen, legalább akkora ökör, mint aki elhiszi a celebjeink kínját. Én személy szerint amúgy senkitől sem várom el, hogy – bármennyi pénzért is – alámerüljön a maláriás fertőbe. Ehelyett nézzük azt, hogy mint műsor, miként válik be a kertévék eddigi legköltségesebb produkciója!

Nos, röviden és tömören, a végeredményt leginkább a fekália hígan csöpögő változatával tudnám jellemezni. Kezdjük a főszereplőkkel. A magyar bulvárvilág „sztárjainak” többsége gyakorlatilag tök jellegtelen, noname figura, aki sem nem tehetséges, se nem botrányos, egyszerűen valamilyen rejtélyes oknál fogba rendszeres időközönként kinéznek a dobozból. A másik része, a botrányhősők azért kellenek, mert bármilyen környezetben előre kiszámíthatóan hozzák debil formájukat, róluk már előre meg lehet írni a szaftos-botrányos történeteket a használt wc-papírnál is értéktelenebb bulvárnapilapokban. És itt van a csekély maradék, akik bár jobb sorsa lennének érdemesek, a lové és az általuk félreértett népszerűség csábításának ellenállni nem tudnak. Az, ami a „neves embereink” többségéből leginkább hiányzik, a szellemi nagyság. Pont az, ami egy ilyen műsort élvezhetővé tudna varázsolni.

Ehelyett mi lehet látni? Néhány női és férfiember tök unalmas hesszelését egy parkban. Időnként valaki elindul, megold valami „nagyon gáz” feladatot, „idemegy, odamegy, felszed, megijed, megcsinálja, visszamegy” állandósult dramaturgia szerint. Időnként valaki felháborodik a másik horkolásán, vagy mert miért az orra előtt vakarja a fenekét, tehát hatalmas szellemi síkokon mozog a sztori. A két kommentátor, a jobb sorsra érdemes Vadon János és Balázsunk sem tud, vagy nem akar elszakad erről az alacsonyra belőtt színvonalról, eljátsszák azt, akinek szánják a műsort, a tévébe és bulvársajtóba hülyült statisztikai néző-, és sajnos szavazópolgárt, aki jóízűen csámcsog a „celebek” idétlenkedésein, ahelyett hogy a saját és embertársa nyomorán idegeskedne. Bár egy-két szikrája megcsillan Vadon abszurd humorának, túl sokat javítani az egész műsoron nem tud.

Végezetül, a költségekről. Van egy olyan tévhit, hogy a kereskedelmi tévék által elpocsékolt milliók minket nem érintenek, hiszen nem a közpénzen élősködnek. Nos, ez nem igaz. Ezek a szarok a mi pénzünkből készülnek, amelyet kénytelen-kelletlen a termékek, szolgáltatások árába kalkulált marketingkiadásként fizetünk meg, amelyek végül a médiákba vándorolnak. Ebből a pénzből készítik ezeket az agyleépítő silányságokat, és sajnos fogják továbbra is, mert láthatóan igény(telenség), az van rá…

Belizár 1 pontot adott a tételre.