Warg Rider | 2008.10.09 21:35 | hasznosság: átlagos (60%)

Az Iced Earth felől abban a tévhitben éltem, hogy valami nordikus pozőr-brigád, és Ossian típusú, konzervatív butametált játszik, így aztán soha nem foglalkoztam vele. Legutóbbi lemezük azonban a minap valamiképpen beslisszolt a lejátszómba, és elkezdődött az ismerkedés. Kiderült, hogy nem skandináv, hanem floridai, és nem szar, hanem jó, sőt nagyon jó. A diszkográfiában nem mélyedtem el, összehasonlítgatni nem tudok (pedig lenne mivel, mert 85-óta működik a zenekar, és túl van egy csomó tagcserén), csak én és ez a lemez fész tu fész. Kritikám ezért nem a banda fanatikusainak, hanem a hozzám hasonló outsidereknek íródik.

A zene fundamentuma John Schaffer (ő a zenekar motorja: alapító, az egyetlen eredeti tag, dalszerző stb.) gitárjátéka: kemény, húzós riffekkel bombázza a hallgatót, de nem kell semmi extrémításra gondolni; hihetetlenül profin megkomponált, jóféle melódiákban bővelkedő, esszenciális thrash-power metal témák ezek, amelyek semmiféle megpróbáltatást nem jelentenek hallójárataink számára. A dalok nagyon jól követhetők-memorizálhatók, részben a bőségesen adagolt egyedi ötletek miatt, másrészt azért, mert komplexitásuk, míves kidolgozásuk ellenére nincsenek agyonvariálva.

Az ének klasszikus heavy metal-vokál, amit általában rühellek, de vagy megvénültem, vagy ez annyira jó, vagy mindkettő, de tény, hogy revideálni kell a nézeteimet: ez annyira képzett, kifinomult, bravúros, annyira szakít, hogy csak állok, és emelgetem a kalapom. Ehhez jön sok – a Carmina Burana világára hajazó vagy operametálos – kórus, egy rahedli príma dallam, ízes szólók és nagyon hangulatos billentyűs-részek.

A zene pedig összességében igen masszív, de mégis könnyen hallgatható-befogadható, kulturált metal zene, afféle epikus-fantasy-misztikus atmoszférával. Ezt ki-ki egyénisége szerint éli meg, engem főként derűs nyugalommal tölt el.

Megjegyzendő azért, hogy veszélyes vizeken lavíroz az Iced Earth: két oldalról, mint Szkülla és Kharübdisz les rá a klasszikus heavy metal ostobasága és a Nightwish geil szentimentalizmusa. Helyenként kis híján beszippantja valamelyik förtelem, de Schaffer mester zsenijének köszönhetően mindig sikerül elkerülni a csapdát. Mintegy két hete szinte csak ezt a lemezt hallgatom, márpedig a mai józene dömpingben nálam igen ritka az ilyesmi. Örömmel osztok ki egy kilences kalkulust, és elkezdem beleásni magam az Iced Earth munkásságába.

Warg Rider 9 pontot adott a tételre.