D. S. Windthorn | 2008.10.05 13:39 | hasznosság: hasznos (75%)

A Szegénység blog első blikkre tematikusnak tűnő, valójában én-blog. Van sokféle én-blog, a műfaj alja az a kategória, amelyikben ilyen posztokat olvashatunk:

2008. október 4. 9.00.
Most elmegyek dolgozni.

2008. október 4. 18.00 Megjöttem a melóból, mackónadrágot húzok, és nekiállok a vacsinak mert éhes a család (spenót lesz fasírttal, most csinálom először, jujj, de izgi!), de előtte felugrok az iwiwre 1–2 órára.

A Szegénység blog fölötte van ennek a színvonalnak, de nem sokkal. Bejegyzései többnyire kurták és koncepciótlanul összegányoltak, helyenként arcpirítóan felszínesek. Megközelítései egydimenziósak, erős csőlátásról tanúskodnak, tanulságként általában fáradt közhelyeket kapunk, mindezt lagymatag stílusba göngyölve.

Mindazonáltal nem értetlenkedem, hogy miért nyűvi a klaviatúrát ez a blogger: lelke rajta, ha jó esik neki, meg nem szégyelli (én szégyellem magam helyette), hát írjon, sok hitvány blog van, megfér köztük ez is. Azt viszont nem értem, hogy mit komál ezen az Index, ugyanis egy ideje szinte minden nap kint van a főoldalon. A blog sok kommentelőjével egyetemben én is mindenféle elméleteket gyártok, hogy miért kell ezeknek az írásoknak címoldalra kerülni, ízelítőül íme ezek közül néhány:

- az Index blog-monitorozó rendszere meghibásodott, és rossz algoritmus alapján szelektál;
- szó sincs anomáliáról, hanem éppen ellenkezőleg: szándékosan szúrtak ki egy átlagon aluli színvonalú blogot, és arra számítanak, hogy pont a bárgyúsága miatt fog vitákat, ergo forgalmat generálni;
- közeledvén a karácsony, az Index-stáb jótékonykodni akar, és a bloggert így akarják néhány gugli-dollárhoz juttatni;
- az indexesek játékos kedvükben vannak, és maguk gyártják ezeket a posztokat, aztán egyszer csak vihogva előugranak, mint a kandikamerások a szopatás végén, és azt fogják mondani: nézzétek seggfejek, kamu az egész, erre nyomattátok a kommenteket számolatlanul;
- az indexesek egyáltalán nincsenek játékos kedvükben, hanem még a fentinél is rafináltabb módon eljárva precízen kiszámolták, hogy ezzel a tematikával és színvonallal fel lehet felfuttatni egy újabb házi blogot, és ők gyártják ától cettig.

Ugyanakkor az írások nyomán igen plasztikusan rajzolódik ki előttem valakinek a képe, aki olyan naivan és szerencsétlenül ténfereg a világban, mint Süsü a sárkány, csak annak bája nélkül, mert közben hatalmas marhaságokat durrant el olyan dolgokról, amelyekhez semmi köze nincs (lásd pl. a „Mindennap tanulunk” c. poszt, különösen annak a mosogatógépről írt, se füle-se farka passzusa: www.szegenygazdagok.blog.hu/2008/10/04/mindennap_tanulunk). A blog gazdája mint ilyen, erősen hajaz jó néhány egyetemet végzett, de hiper-élhetetlen és panaszkodásban/frankó-megmondásban világbajnok ismerősömre, úgyhogy mégis csak lehet, hogy hús-vér és az Index-csapattal semmilyen kapcsolatban nem álló személyről van szó.

Függetlenül attól, hogy a felsorolt hipotézisek közül melyik a helytálló, a következőket tartom fontosnak megjegyezni:

A (szegénységünkről) panaszkodni vadidegeneknek, meg sajnáltatni magunkat ciki.

A Szegénység blog egy kiváló példája annak, hogy a médiasiker az átlagember számára az irracionalitás ködében derengő, felfoghatatlan dolog.

Amiatt nyafogni, hogy a bölcsészdiploma semmire nem jó, elég röhejes. Egyrészt egy debil is tudja, hogy ma nagyon nehéz egy ilyen végzettséghez teljesen passzoló melót találni, másrészt rengeteg embert ismerek, akik bölcsészként találtak maguknak rendes munkát. Egyébként meg egyáltalán nem bölcsészdiploma-specifikus, hogy gyakran és sokáig nem találnak a papírjuknak megfelelő melót a fiatalok; említhetném mondjuk a jogászokat, orvosokat, agronómusokat.

Az utóbbi mintegy két évtizedben olyan gazdasági, társadalmi változások mentek végbe, amelyek a bölcsész diplomák értékének devalválódását, a bölcsészképzésben a követelményrendszer felpuhulását hozták magukkal. Ennek következtében végbement egy kontraszelekciós folyamat: rengeteg olyan ember befért a bölcsészkarokra, akik egyáltalán nem valók értelmiségi pályára. Ennek a gyömölcse mára frankón beérett: ezek az emberek itt sírnak-rínak, hogy jaj, nekem milyen papírt adtak. Nem kell sírni-ríni, el kell vállalni akármit, és lesni kell az előrelépési lehetőségeket, közben pedig számot kell vetni a kvalitásainkkal, hogy valójában mire is vagyunk alkamasak.

Ha a blogger tényleg az, akinek mutatja magát, akkor az a véleményem, hogy aki ennyi időt elbasz a neten lógva (október 2-án 5 bejegyzés), az ennyi erővel elmehetne takarítani vagy bébiszittelni, és akkor mindjárt nem kéne a szegénység miatt rinyálni. Ja, bocsesz, elfelejtettem, hogy ő ilyen melót nem végezhet, hiszen ő Értelmiségi.

D. S. Windthorn 3 pontot adott a tételre.

Angyalszem | 2008.10.04 18:39 | hasznosság: átlagos (50%)

Az első benyomásom ezzel az oldallal kapcsolatban az volt, hogy az embert semmi nem fogja meg, hogy ott maradjon, és elolvasson pár a cikket. Ahogy végig görgettem az oldalt, és bele-bele "lapoztam" a főcímekbe, azt vettem észre, hogy már vagy a harmadik irományt olvasom. Itt is igaz az a mondás, hogy nem minden a külső, a legfontosabb a belső. Nagyon sok érdekes és hasznos dolgot találtam az oldalon, ha valaki nem ítéli meg a blogot a külseje után és marad olvasni, az hasznos gondolatokkal és tanácsokkal lehet gazdagabb. Bár több női téma található itt, az biztos, hogy a pasik is találnak maguknak érdekes olvasni valót.

Angyalszem 8 pontot adott a tételre.