Otto Katz tábori lelkész | 2009.08.12 20:17 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Nem sokat forgolódtam a Balaton déli partján, de jól emlékszem, milyen volt ott a nyaralás. Kimentünk a partra; a barátnők kifeküdtek a napra unatkozni, mi meg letelepedtünk egy büfé elé. Kértünk egy hamburgert meg egy sört, aztán még egy hambit, még egy sört. Bementünk a térdig érő vízbe, hűtőzni, meg húgyozni, aztán kijöttünk újabb hambikért és sörökért. Részeg pankráció következett a füvön az asszonyok sikonyázása közepette, aztán újabb hambik, újabb sörök. Hát igen, szép-szép, de ez nagyjából a kápolnapusztai bivalyrezervátum lakóinak szintje, amin azért illik egy idő után túllépni.

Nem kell túl messzire lépni, ott van például az északi part. Minden négyzetmétere intellektuális és esztétikai élményt nyújt, a történelmi emlékek sokasága és a táj szépsége az ország egyik legnagyszerűbb vidékévé teszi. Az egyik legszebb kirándulóhely errefelé a Csobánc hegyen található Gyulaffy-Pethő vár romja, ami a Tapolcától néhány kilométerre levő Gyulakeszi határában fekszik. Tavaly jártam ott, és a faluban jót mérgelődtem, mert nem találtunk eligazító táblát, ami persze nem jelenti azt, hogy nem volt, de szerintem az lenne az ésszerű, ha úton-útfélen öles betűkkel hívnák fel a magamfajta bamba és tájékozatlan turista figyelmét a község egyetlen látványosságára. A vár aljához azonban még e hiányosság ellenére is könnyen odataláltunk, aztán következhetett a kellemes, de igen izzasztó és kacskaringós kaptató.

A rom elhelyezkedéséről így összességében azt mondhatjuk, hogy nem nehéz elérni, ugyanakkor mégis távolabb esik a part zsivajától, van intim miliője, ellentétben mondjuk Sümeggel vagy Szigligettel, ahol könnyen úrrá lesz az emberen a heveny mizantrópia. A rom tényleg rom, a néhány kidűlt-bedűlt fal annyira ramaty állapotban van, hogy a látványskálán a mutató épp csak megrezdül. Mementónak viszont elsőrendű; nem aztán igazán nem esik az ember nehezére elmélázni a magyarok valagát ért számtalan rugdosás felett.

Öles falak, komor gyilokjárók, zord szuroköntő nyílások látványa helyett azonban kapunk mást: felejthetetlen és szívfájdítóan szép panorámának adhatjuk át magunkat, a Balaton-Felvidék nagyszerűségének esszenciáját szívhatjuk magunkba. Bár volt egy emléktábla, amit a Hazafias Népfront állíttatott a vár női védői emlékére, viszont – sajnálatos módon – a vár történetét és a helyreállítási munkálatokat ismertető táblával nem találkoztam. Ettől függetlenül azonban remek kis túra volt, amihez ott jártunkkor siklóernyősök nyújtottak plusz látványosságot. Príma kirándulás, ha a környéken portyázunk, nem szabad kihagyni.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.