Otto Katz tábori lelkész | 2008.09.07 08:22 | hasznosság: átlagos (50%)

Kvázisör a jobbak közül

A Balaton újrafelfedezése című projektem megvalósítása közben, Vonyarcvashegyen átutazva jelezték szenzoraim a Blonder panziót és serfőzdét. Irányjelző – fék – beszerez – nyakal – jegyzetel.

Teljesen megértem azokat, akik a hazai házisörgyártásról szóló diskurzust elintézik egy fintorgással. Ennek ellenére nagyra tartok minden olyan próbálkozást, amely az empíria eredményeire fittyet hányva, igyekszik bebizonyítani, hogy az iható sör fogalma és a manufakturális technológia hazánkban is összeegyeztethető egymással. Éppen ezért kedélyes jóindulattal kóstolgatom ezeket a sör-kísérleteket, és még a legbizarrabb produkciókat is valami poénnal szoktam nyugtázni.

A Blondert egyliteres, elég tűrhetően kinéző butykosban árusítják, színe szép, aranysárga, habja gyenge, szaga – magyar házisörtől meglepő módon – alig büdös. Az asszony először azt mondta, hogy ízlik neki, mert nem keserű. Fél pohár után már azon az véleményen volt, hogy mégiscsak keserű. Valóban: a Blonder édeskés, malátás ízzel indít, majd lenyelése után támad az erőteljes komlós fícsör. Mindkettő okés, csak éppen a kettő között nincs összhang.

Tapasztalatom szerint a magyar házisöröknek mindig van valami – ha szerencsések vagyunk, mókás/izgalmas, ha nincs, akkor szigorúan büntető – bukéja, s nincs ez másként a Blondernél sem. Ez azonban a nagyon szolidak közül való, egyáltalán nem riasztó. Talán nem is mellékíz, hanem csak attól van fura íz-érzetem, hogy „szétesik” az ital, azaz hiányzik az ízkomponensek között a harmónia.

Magyar mikroserfőzdék termékei között 8 pont, gyári versenyzőkkel összevetve 4, abszolút eredmény: 6.


Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.