publikálás: 2008.07.29 06:31
hasonló tételek:
Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban
Henry James: Daisy Miller
Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon
Sophie Gee: Botrányos viszonyok
Dragomán György
Nabokov: Meghívás kivégzésre
Anna Gavalda: Vigaszág
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Elena Ferrante: Nő a sötétben
Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban
Henry James: Daisy Miller
Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon
Sophie Gee: Botrányos viszonyok
Dragomán György
Nabokov: Meghívás kivégzésre
Anna Gavalda: Vigaszág
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Elena Ferrante: Nő a sötétben
statisztika:
megtekintve: 1332 alkalommal
értékelve: 7 alkalommal részletek:
megtekintve: 1332 alkalommal
értékelve: 7 alkalommal részletek:
2 x 10 pont
3 x 7 pont
1 x 6 pont
1 x 5 pont
3 x 7 pont
1 x 6 pont
1 x 5 pont
Főoldal > 07. Kultúra > Könyv, irodalom > Művek
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
![]() |
Kiadás éve: 2008
Terjedelem: 189 o.
ISBN: 9789636930646
Ismertető:
Vlagyimir Szorokin, a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse.
Hátborzongató víziót vetít elénk legújabb, szélsebesen világsikert aratott regénye, Az opricsnyik egy napja. Az idő 2028. Győzőtt a „nemzeti eszme”. Oroszországba visszatért a züllött Nyugattól fallal és terrorral elzárkózó „Szent Oroszország” szelleme, és vele a monarchia, Rettegett Iván „modellje”. A külső kapcsolatok az olaj, a gáz és a többi nyersanyag kereskedelmére szűkültek, amiből az új feudális rend kiválóan megél, hisz a megvetett külföldiek hason csúsznak a birodalom előtt e kincsekért. Ebben a vízióban jól megfér egymással a XVI. századi orosz történelem rendje a modern idők vívmányaival. Noha van mobiltelefon és televízió, a szereplők a legjobb nyugati autómárkákon közlekednek (igaz, kutyafejes jelzéssel), a trónon ismét a cár atyuska ül, betiltották az összes „nyugati’ szabadságjogot, visszaállították a rendiség intézményét, a kínzást és a testi fenyítést, könyveket égetnek. Újra itt az „opricsnyina” is, Rettegett Iván magánhadserege, KGB-je, Gestapója, amelynek dolga az irgalom nélküli büntetés. A regény egy Komjaga nevű opricsnyiknak egy napját beszéli el, ami szörnyű másnapossággal kezdődik, egy vad orgia után a Kreml termeiben. Aztán a másnaposság oldódik, és kezdődik a „normális munkanap”: az opricsnyik elindul szokásos napi büntető útjára….
Vélemények 

Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
vélemény írásához be kell jelentkezni
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!


Varég ravaszság, tatár kegyetlenség, keleti szláv impotencia, no meg alakoskodás bizánci módra. Ezen a négy keréken gurul az az otromba, nem kimondottan felhasználó-, akarom mondani alattvalóbarát gépezet, amit úgy hínak, hogy Oroszország. Négy kereke olyan furmányos kombót alkot, ami érthetetlen, félelmetes tákolmánnyá teszi nemcsak a civilizált ember, hanem a belsejében zötykölődő írástudók szemében is. Erről tanúskodik Szorokin könyve, aminek különös aktualitása volt amikor olvastam, hiszen alighogy belekezdtem, a szörny-taliga elkezdte nyomorgatni Grúziát.
Szorokin ötlete – Oroszország jövőjére rávetíteni a Rettegett Iván korabeli viszonyokat – nem rossz. Valljuk be, van alapja, hiszen akárhányszor meglátja az ember Putyint, egyből az ugrik be, hogy miért nincs még ezen rajt a Monomah tökfödő. Nemcsak az ötlet tűrhető, hanem a kivitelezés is: míg az efféle utópiák-ellenutópiák olvasását gyakran csak politikai aktualitásuk teszi élvezetessé, addig Szorokin elég jó író. Tűrhetően, többé-kevésbé izgalmasan önti formába a kitalált futurisztikus-achaikus-szürreális világot, ügyelve arra, hogy – az író posztmodern titulusa ellenére – átlagos olvasó is fogyasztani tudja a regényt: van eleje, vége, lineáris cselekménye stb.
Igaz, a high-tech fícsör olyan, mintha Verne Gyula írta volna, amin egyrészt nem kell csodálkozni, másrészt Szorokin tanulmányozhatta volna mondjuk Bret Easton Ellist, hogy hogyan kell csinálni az ilyesmit. A múltidéző vonal-hangulat viszont ül: prikázok, sztrelecek, opricsnyikok (ahogy a Walter Mária-féle törikönyből beseggeltük), parttalan bunkóság, kvasz, pravoszláv szemforgatás és felsőbbrendűség – ebben a műfajban Szorokin brillírozik, amin szintén nincs mit csodálkozni, mert ezek szerintem nagyjából most is ebben élnek.
Szorokint nagy botránykeverőnek és szenzációnak titulálják, amitől nem kell hasra esni, mert minden írót így adnak el. Elismerem persze, hogy vannak a könyvben olyan részek, amelyektől a régi vágású oroszok valószínűleg állatira berágtak, de európai, amerikai irodalomfogyasztónak ez bakfitty, minket már nem lehet kiakasztani. A riogatás ezért ne tartson vissza senkit, aki pedig csak a durva részek miatt szeretné elolvasni, az ne fáradjon.
Katarzis nuku, de ha valakit érdekel az orosz irodalom, történelem, politika, annak egy olvasást simán megér.
Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.