Otto Katz tábori lelkész | 2008.10.08 20:45 | hasznosság: hasznos (85.7%)

Valamikor kölökkoromban talán jártam Nagyvázsonyban, de már a fene sem emlékszik rá. Mivel pedig elhatároztam, hogy felkeresem az összes hazai várat, részben biztos, ami biztos, nehogy kimaradjon-alapon, de főként egy szép kirándulás reményében idén nyáron meglátogattam.

A lélegzetelállítóan látványos földrajzi formákat errefelé legyalulta az idő, az építményeket pedig a török meg a labanc, ennek ellenére a táj csodálatos. Barátságos vulkanikus kúpocskák, kidűlt-bedűlt erősségek, takaros falvak és a Balaton közelsége alkotnak nagyszerű kombót: mintha egy bársonyos kéz simogatott volna, ahogy Tapolcát elhagyva elautóztunk a csobánci és a hegyesdi várrom mellett, ahogy áthaladtunk Kapolcson, és Vigántpetenden. Utóbbinál nem mentünk el Pula felé, hanem egy rövidebb, de zergeösvény-kategóriájú utat választottunk – megéri, mert nagyon hangulatos. Ha megvénülök, errefelé szeretnék letelepedni, hacsak a vidék nem válik addig teljesen a fővárosi sznobéria előretolt helyőrségévé, aminek jócskán mutatkoznak jelei.

Nagyvázsony jópofa község, amelynek fő idegenforgalmi attrakciójáért nem kell megküzdenünk: Kinizsi Pál vára bent van a faluban, és közvetlenül mellette, igen kulturált körülmények között le is parkolhatunk. Kiszállva az autóból egy pillanat alatt kiderül, hogy a látványosság olyan, amilyennek lennie kell: a vár körül szépen nyírt gyep, példás rend és tisztaság fogadja a látogatót – aranytojó tyúkjával tehát úgy bánik a település, ahogy az illik.

Jó hangulatunkat nem lohasztják le a jegyárak sem, ami egyáltalán nem evidencia, mert például a gyulai várat tavaly, ezek szemérmetlenül magas volta miatt, csak kívülről csodáltuk meg. Az igényesen restaurált erődítménybe egy jó állapotban megmaradt barbakánon keresztül jutunk be. Kiderült, hogy a fotók többsége csalóka, hiszen azokon olybá tűnik, hogy a falaknak csak a legalja maradt meg, valójában ezek jó néhány méter magasak, ugyanis a kívülről látható romokon belül van egy mély árok, amit mindkét oldalán öles falak fognak közre.

A patkó alakú kapuvédőmű belsejéből egy eredetileg felhúzható hídszerkezeten át a vár harmadik kapujához, majd a belső kaputoronyból a várárokba jutunk. Ez már döfi! Ez bizony egy olyan magyar vár, amiben várban is érezzük magunkat, nem pedig egy ekrazittal kezelt kőfejtőben. Érdemes minden apró zugba bekukkantani, hogy megélhessük a várbanlevés autentikus élményét. Az árokból alaposan szemrevételezhetjük a belülről, nagyméretű támpillérekkel megerősített külső falgyűrűt, amelyből, amint arról fentebb szóltam, kívülről alig látszik valami. Az árokba bejutó ellenséget négy saroktorony és az árokkal párhuzamosan húzódó védőfolyosó lőréseiből vehették tűz alá. A várárok északi részéről falépcsőn jutunk fel ebbe a védőfolyosóba, amelyen végighaladva ismét a belső kaputoronyba érünk. Innét egykor egy újabb kapu nyílt a várudvarra: szemben a palota maradványait, jobb kéz felé a kápolnát, balra pedig a gótikus lakótornyot találjuk. Az elsőből nem sok minden maradt, a második hajójában megtekinthetjük Kinizsi síremlékének maradványait, az utóbbi pedig olyan, amilyet sehol másutt nem láthatunk az országban.

Vártúránk végén szuszakoljuk fel magunkat a lakótorony szűk csigalépcsőjén egészen a tetőig, ahonnét örvendezzünk a remek a kilátásnak: nemcsak a vár alaprajza tárul elénk, hanem délnyugatra a pálos kolostor maradványait, észekkeletre pedig a falu gótikus templomát is megpillanthatjuk.

De elég a sok dicséretből, túl sok jót mondtam, hadd jöjjön a gecizés! A lakótorony aljában a börtön igen hitvány. Tudom, hogy a kínzómúzeum a Balaton-part egyik esős napokra tartogatott, nélkülözhetetlen turistamarasztaló aduásza, de az ilyen fajta látványosságot hagyjuk meg a déli parton dagonyázóknak. Vagy ha ragaszkodnak hozzá, legalább csinálják meg rendesen, mert a néhány rozsdás bilincs, meg kaloda inkább nyújt szánalmas, mint hátborzongató látványt. A királykiállítás (embernagyságú szobrok viaszból, vagy mifaszból) a kápolna fölső részében elég grízes, groteszkségben a Muppet-showt és a szegedi Hősök kapuján masírozó, Aba-Novák-féle retardáltak hordáját közelíti. Az ólomkatona-gyűjtemény is elég gatya, sőt, a lakótorony berendezéséről úgy általában elmondható, hogy ápdételésre szorul: ennek a helynek dukál egy tisztességes fegyverkiállítás, több bútor stb.

Szóvá tenni lehet ezeket a hiányosságokat, komoly szemrehányást tenni miattuk azonban nem, hiszen orvoslásuk nagyon sok pénzbe kerülne, és nyilvánvaló, hogy nagyon igyekszik a község. Nyugodt szívvel osztom ki ezért a kilenc pontot, meg a Balaton-felvidék kihagyhatatlan látványossága-titulust.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.