Otto Katz tábori lelkész | 2008.08.14 10:36 | hasznosság: hasznos (80%)

Ha annak idején rajtam múlt volna, még mindig a fákon laknánk, és indákon közlekednénk. Hogy nem így van, az valószínűleg a Bauby-féle izgágáknak köszönhető, akik mindig – utolsó leheletükkel is – kaparnak. Ereje teljében lapot szerkeszt, amikor pedig az egész berendezésből marad 1, azaz egy darab működőképes alkatrésze, még akkor is ír egy könyvet – felajánl egy döntetlent, mint a fekete lovag a Gyalog galoppban. Ez némileg riasztó számomra, hiszen minek mindig csinálni valamit, főleg erőlködni, ugyanakkor – és elsősorban – le is nyűgöz ez a szívósság, ez a fightilldeath-mentalitás.

A fantasztikus az, hogy a heroikus küzdelem ellenére, amivel a megírása járt, a könyv stílusa légiesen könnyed. Bauby laza eleganciával, fanyar és szomorkás humorral, picsogás és pátosz nélkül villant fel képeket az életéből csakúgy, mint a kórházi – kőkemény – eseményekből. Úgy, ahogy elvárja az ember egy menő francia magazin főszerkesztőjétől. Valószínűleg Bauby is pontosan tisztában volt az elvárásokkal, amelyeknek meg akart és meg is tudott felelni.

A Szkafander és pillangó szól mindenféléről: az élet szeretetéről, a létezés törékenységéről, munkáról, szerelemről, családról. Meg hogy legyen az embernek tartása, meg ha hagyunk magunk után valamit, akkor könnyebb szembenézni azzal a meglehetősen kellemetlen processzussal, amit úgy hívnak, hogy elmúlás. Meg még egy csomó más ilyen fellengzős, de fontos marhaságról, blabla. Kár kihagyni, én a filmet is meg fogom nézni.

Otto Katz tábori lelkész 7 pontot adott a tételre.