Otto Katz tábori lelkész | 2008.09.02 21:28 | hasznosság: hasznos (100%)

Mindig is lelkes várlátogató voltam, nemrég pedig elhatároztam, hogy felkeresem az összes hazai várat, várromot. Tátikára idén júliusban sikerült eljutnom.

Zalaszántót Sümeg felé elhagyva, rövid autóút után jobbra kell letérni, itt néhány száz métert követően a burkolatlan, de jó minőségű út kiszélesedik és kettéágazik. Itt kényelmesen letehetjük a verdát, vagy aki nem sajnálja, feljebb is űzheti, de nem nagyon érdemes. Mivel a rom közvetlen közelében nincs település, őrzött, vagy akár szem előtt levő parkolóhelyre ne számítsunk. Innét egyenesen indulunk tovább: a várig mintegy másfél kilométernyi, kellemes, de azért izzasztó kirándulás vár ránk, csodálatos erdei környezetben.

Az ösvény vége felé, a várfal aljában látható, deszkából tákolt csúszda felújítási munkálatokról tanúskodott, ami akár örvendetes is lehetett volna, ám a rajta levő törmelék láttán rossz előérzetem támadt. A romhoz felérve gyanakvásom zajos elégedetlenkedéssé sűrűsödött, ugyanis embermagasságú gazt kellett félrehajtanom, hogy kiléphessek az egykori várudvarra. A gazra allergiás vagyok, mert nem csupán rusnyának, hanem a Balkán közelségét jelző baljós szimbólumnak is tartom. A következő, ami a szemem elé került, egy tűzrakóhely volt, tele pille palackokkal. Ezek után a látványosság már erős hendikeppel indult a pontversenyben (you only get one chance to make a first impression).

Nem ez a legrozogább várunk, de szegénynek azért elég a baja; a hely szépségét a környezet, a panoráma, a csend, az ódon hangulat adja. Rezi vára felé nagyszerű a kilátás, kár, hogy valami bunkók lelöktek egy jókora faasztalt a lejtőn. Nagyon szerettem volna elnézni észak felé, mert érdekelt, hogy látszik-e Sümeg vára, de hiába: sajnos a nagy fák elveszik a kilátást, pedig felmásztam az egyetlen épen maradt falon jó magasra. Szerintem körben meg kéne tisztítani a hegy tetejét – ötször szebb lenne.

A fal tövében egy nagyjából helyreállított boltíves helység található, jópofa lenne, de bekukkantva elfacsarodott a szívem: tele volt sörös dobozokkal, meg építkezésből visszamaradt dzsuvával. Elmentünk a rom túlsó, nyugati végébe: innen csodálatos kilátás nyílik a sztúpára, kár, hogy itt is kurva nagy a gaz. Ismertető tábla nincs, sem a vár történetéről, sem a rekonstrukciós munkálatokról.

Ambivalens érzésekkel gondolok vissza Tátika várára: a mérleg egyik serpenyőjében pompás kirándulás, csodálatos kilátás, vérzivataros évtizedekről tanúskodó romok, a másikban gaz, szemét, igénytelenség. Látszik, hogy dolgoztak rajta, de olybá tűnt, hogy a reconstruction-team megunta a melót, jól bebasztak, széthajigáltak mindent, aztán hazamentek. Elismerem, hogy nehezebb karban tartani egy olyan műemléket, ami mellett közvetlenül nincs település, és ezért az idegenforgalmi jelentősége is nehezen mérhető forintokban, de ez nem azt jelenti, hogy nincs. Tátika is népszerű kirándulóhely, állítom, hogy a Balaton-környék egyik legjobb túracélpontja.

A várfalak helyrepofozása, állagmegóvása sokba kerül, dőreség lenne ezek fogyatékosságai miatt morgolódni – nem is teszem. Viszont kiküldeni Zalaszántóról két cigányt egy fájin szegélynyíróval, meg néhány szemeteszsákkal felfegyverezve, az nem pénz, hanem hozzáállás kérdése. Kibaszni egy nagy táblát egy látványos ismertetővel szintén sem kerül sokba, és máris jókedvű a turista. Ha pedig még ennyi lóvé sincs, akkor jöhetne az önkéntes munka (ha hívnának, becsszóra elmennék), kár, hogy Európának ezen a felén még nem nagyon tudják, hogy az mi fán terem.

Otto Katz tábori lelkész 6 pontot adott a tételre.