Belizár | 2008.07.02 20:57 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Nálam igen rövid a lista, amelyet az egymást kölcsönösen segítő, vagy inkább visszafogó, szocialista elven épülő és szépülő országok értékként képesek voltak felmutatni a boltok polcain. De nincs végletesen rossz, hiszen még egy olyan fokú borzadály is képes volt valami jót felmutatni, mint Hitler a Népautó kultúrateremtő bogárhátúságát - bár azon áron, ahogy ezt megtehette, szívesen lemondott volna a kedves autóról a világ emberiessége. Így a mélyvörös érában is születtek olykor jó dolgok, különösen a fejlődő elvtársainknál, akik még nem jutottak a civilizáció Európában rendszerfüggetlenül már régóta művelt fokára, amelyben rájöttek, hogy az eredeti alapélelmiszerek műanyaggal is helyettesíthetők. Ki emlékszik a világelső mongol marhamájkrémekre? Amelyekbe a szójának és a nem odavaló marhabelső és -külsőségeknek még csak az írmagja sem jutott? Volt is olyan marhamájíze, amilyent azóta sem tudtak konzervdobozba zárni…

És itt van eme gyöngyszem, Castro ajándéka az őket életben tartó szocialista tábornak: a kubai cukor. Tudjuk, Kuba két fő exportcikke a cukor és a szivar, amelyet az USA konokul nem vett át, zokon véve valami atomsilókat a szomszédságában. Szerencsére ezen méretes zacskókba csak az utóbbi termékből jutott, de abból bőven. Emlékszem, akkor a legmenőbb „nyugati” édességek közé tartozott a PEZ cukorka, méregdrágán adagolva a piciny szemeket a szintén kultikus vált mikiegeres tartókból. A Vasfüggöny innenső oldalán azonban nem szöszöltek a designnal, szimpla nylonzacskóban adták a kapitalista változatnál is jóval finomabb és nagyobb szemű préselt cukrot, megdöbbentően potom pénzért. Volt egy szivecskés változat is, amely formájában és kevésbé erőteljes ízében is jelezte, hogy a leánynemű kisdobosok és úttörők megnyerése volt a hazai disztribúció fő célja Kuba forradalmi ügyéhez. Én persze a vadabb, erőteljesebb zamatot kedveltem, és nyomtam magamba zacskószámba a narancs és mindenféle más gyümölcs ízű korongokat.

Azonban, ahogy a gyermekkornak, úgy a kubai cukorkás korszaknak is egyszeriben vége szakadt. A szocialista tábor feloldódott, mint kubai cukor a vízben, csak a forradalmi sziget állja még a sarat, ameddig az utolsó ikont, a bőbeszédű szakállast is el nem viszi az ördög. Talán akkor egy baloldalikapitalistává avanzsált hajdani KISZ-aktivista jó kapcsolatai révén lesz még kubai cukor, újra megtöltve a hazai édességpultokat, de az már tuti nem ugyanaz lesz, mint volt.


Ha most valaki ideírja, hogy a kubai cukor nem is Kubában készült, közlöm, akkor egy világ omlott össze bennem, mint a Varsói Szerződés…

Belizár 10 pontot adott a tételre.