Anton Ego | 2008.06.20 08:38 | hasznosság: hasznos (100%)

Hathi - az elefánt bölcsességével

Szeretem ezt a helyet. A XIII. kerületi Teve u. - Frangepán u. sarkán található indiai kifőzdéről van esetünkben szó, ami a Hathi név alatt kétszer akkorára nőtte ki magát működése első évében. Nemrég a mellette lévő autómosót is bekebelezték, ami jelzésértékű: az indiai konyha nemcsak a prémium éttermekben van jelen immár Magyarországon, hanem lentebbi szinteken is. Itt van, kopogtat - mit kopogtat? - üvölt, dörömböl, jelzéseket ad: "itt vagyok, magyarok, tessék engemet szereni, ételeimet vásárolni". Olyan ez nagyjából, mint amikor egy bölcs elefánt besétál a porcelánboltba, az olcsóság meg az indiai ételek meg úgy passzolnak egymáshoz, mint a Mahabharáta vérszívó szörnyei az Upanisadok-ba. Tehát nagyjából sehogy.

És a Hathi mégis ezt csinálja. Költséghatékony, inkább többet gyárt kevesebb haszonnal, mint a nagy indiai éttermek, amelyek konganak néha az ürességtől. A konyhában mindenféle indiai és nepáli szakácsok sürögnek-forognak, és úgy tűnik, a tandoor kemence sem tud leállni egy percre sem és folyamatosan öklendezi kifele a naan-okat (indiai lepény), zöldséges pakorákat, és húsokat. A sor óriási: idejár az öltönyös multiman, az indiai kinézetű rezidens, a sápadtarcú és ugyanolyan bőrű angolszász turista, meg az eccerűbb emberek, főleg beosztottak, akiket a környéken foglalkoztatnak. Szerencsés a hely vezetője: miután kipattant a Maharaja nevű ételintézményből, megalakította saját étkezdéjét, elnevezte kifőzdének, telepakolta giccselefántokkal, leszállította az árait, és elvan. Él, mint Marci: hevesen.

Kezdetnek pakorát rendelek, ami zöldséges táskákat jelent. Van belőle hagymás, vegyes, meg hússal töltött is. Az étel friss, lés átszik, hogy épp most készült. A bunda ropogós, a panír viszont nem túl egyszerű. A zoldségek megőrzik belső állagukat, nedvesek, puhák, deugyanakkor nem plöttyedtek, vagy szárazak. Savanyú kapros mártás jár hozzá, amit az indiaiak agyba-főbe képesek magunkba öntögetni. Főleg a meleg ellen védekezve, azt hiszem. Aztán jön a chicken tikka masala, ami egy indiai, szószos pörköltszerű étel, és itt meg kell, hogy álljunk egy pillanatra.

Az indiai ételek általában nagyon fűszeresek, és gyakran megviselik a magyar tapasztalatlan gyomrokat. Nem javallott sokat elfogyasztani a chicken tikka masalából sem, mert egyrészt csípős, másrészt vagy tizenötféle fűszer végállomása. Az ételeket itt egyébként főleg "európaiasan" készítik, tehát nem gyilkolják le a magyar embert a chilijükkel. Kurkumás rizst eszem az ételhez (a sáfrány drága, ezért kurkumától sárga a basmati rizs), és indiai Kobrasört iszom hozzá, amelyet a változatosság kedvéért Lengyelországban gyártanak. Elefánt figyel ezen is.

Szeretem ezt a helyet. Az az egy baj van benne, hogy megmarad a kifőzde szintjén, és műanyag, eldobhatós tányérokból etet, műanyag poharakból itat. Néha az ételek sem a legfrissebbek, és a rossz nyelvek szerint azért olcsó a cucc errefelé, mert gyakran kispórolják belőle a kivintesszenciát. Pedig ha ez a hely egy kicsit felfejlődne...

Az írás eredetije az Étteremkitika - Anton Ego megmondja blogon jelent meg. (www.etteremkritika.blog.hu)

Anton Ego még nem pontozta a tételt.