Otto Katz tábori lelkész | 2008.07.20 21:24 | hasznosság: átlagos (60%)

B. Akunyin, illetve a jópofa álnév mögé bújó Grigorij Cshartisvili orosz irodalomtörténész hazájának manapság talán legnépszerűbb írója. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen krimisorozatai – a magukat a nyomtatott szemét mellett elkötelezők kivételével – az olvasni szeretők legkülönbözőbb fajtáinak képesek igen kellemes perceket, órákat szerezni. Az író könyvei közül az Európa Kiadó a Fandorin nyomozó kalandjait tartalmazó sorozat megjelentetésébe, én pedig olvasásába vágtam bele.

A krimisorozat az ezernyolcszázas évek második felében, Oroszországban játszódik. Akunyin a tizenkilencedik századi orosz irodalom klasszikusainak stílusát veszi zsinórmértékül, amit nem is titkol, emellett a régi angolszász krimi-műfajnak is kiváló ismerője. A sztorik jól kifundáltak, meghökkentők, a nyelvezet igényes, a történelmi hitelesség és a korhangulat megidézése példás. Mindezek következtében Eraszt Fandorin kalandjainak olvasása a szabadidő eltöltésének felettébb addiktív formái közé tartozik.

A leírtak egytől egyig igazak az Azazelre is, amely az utóbbi idők legnagyszerűbb olvasmányélményét jelentette számomra. A regény a főhős karrierjének kezdetét, egy rejtélyes ügy megoldását mutatja be. Kitűnő stílusban megírt, remek fordítói munkával megfejelt, lebilincselő könyv, amelynek olvasása közben betekintést nyerhetünk egy nagyon érdekes, sőt, szinte misztikusan ismeretlen közegbe, a régi orosz hivatalnoki és úri világ miliőjébe is.

Hogy Akunyin bravúros, egyszerre könnyed és fajsúlyos kicsengésű irodalmi játékát hogyan kell skatulyázni: irodalom, szépirodalom, félirodalom, kvázi-irodalom, arról vad, parttalan-értelmetlen irodalomelméleti viták folynak. A fingköszörülést hagyjuk meg az irodalomelmészeknek, mi pedig – itt a nyaralószezon – csapjuk hónunk alá a kötetet, vonuljunk le a bícsre, aztán OLVASSUNK. Uff, én beszéltem.

Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.